Hawaii-típusú kitörés

Ma a Hawaii-típusú kitörés-ről szeretnénk beszélni. A Hawaii-típusú kitörés olyan téma, amely az utóbbi időben sok ember érdeklődését felkeltette. Relevanciája túlmutat a határokon, és vita és elmélkedés forrásává vált a társadalom különböző szféráiban. Sok szakértő fordított időt és erőfeszítést a Hawaii-típusú kitörés tanulmányozására, hogy megértsék mindennapi életünkre gyakorolt ​​hatását és hatókörét. Ebben a cikkben a Hawaii-típusú kitörés-hez kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, az eredetétől a lehetséges jövőbeli következményekig. Reméljük, hogy ez az olvasmány átfogó képet ad a Hawaii-típusú kitörés-ről és annak a mai társadalomra gyakorolt ​​hatásairól.

A Hawaii-típusú kitörés:
1. hamufelhő;
2. lávaszökőkút;
3. kráter;
4. lávató;
5. fumarolák
6. lávafolyás
7. láva- és hamuszintek
8. aljzat
9. szill
10. magmacsatorna
11. magmakamra
12. kőzettelér (dyke)
Lávaszökőkút és lávafolyás hasadékvulkánban
Aa-lávafolyás a Mauna Loából
Pahoehoe lávafolyás (Kilauea, 2003)

A Hawaii-típusú kitörés a kitörési típusok Walker-féle osztályozása szerint a magmás robbanásos kitörések egyik alaptípusa. Nevét a Csendes-óceánban található Hawaii-szigetekről kapta.

Ismertebb Hawaii-típusú típusú vulkánok

Magyarországon jellegzetesen Surtsey-típusú kitörésekkel kezdődött a Tihanyi-félsziget bazaltvulkanizmusa – ezeket később Stromboli- és Hawaii-típusú kitörések váltották fel.

Oka, feltételei

Ezek a kitörések olyankor alakulnak ki, amikor a mélységi gáztalanodás eredményeként a feltörő magmában az olvadék/gáz arány szélsőségesen a gázok oldalára tolódik el: az elegyben a gáz eléri, illetve gyakran túl is lépi az össztérfogat 70%-át. Ilyen mérvű gáztalanodásra leginkább a forró és ezért hígfolyós, bazaltos összetételű magma alkalmas, ezért a Hawaii-típusú kitörések elsöprő többségét bazaltvulkánok szolgáltatják (óceánközépi MORB és a forró pontokon OIB bazaltot szolgáltató vulkánok egyaránt).

Jellemzői

  • Az egyes kitörések igen kis (többnyire 0,05 km²-nél kisebb) területre dobnak ki anyagot.
  • Az anyagszolgáltatás döntően effuzív: a felszínre jutó anyag több mint 90%-a láva; a piroklasztikum aránya alárendelt.
  • A kitörési oszlop legfeljebb két kilométer magas.
  • Legfőbb jellemzői a lávaszökőkutak: ezek azért alakulnak ki, mert a hígfolyós lávából hirtelen felszabaduló buborékok szétfröccsentik az olvadékot.
  • A Hawaii-típusú kitörés rövid: néhány órától néhány napig tarthat.

Anyagtermelése

  • Az ilyen vulkánok egyedi jellemzője, hogy belsejükben nyugtalan felszínű lávatavak alakulnak ki. A Föld legismertebb ilyen lávatava 2018-ig létezett a Hawaii Vulkánok Nemzeti Parkban magasodó a Kilauea vulkán Halemaumau kráterében.
  • Mivel a láva nagy többsége a felszínre érve a levegőbe fröccsen, a visszahulló anyagból úgynevezett klasztogenetikus lávafolyások alakulnak ki. A lávafolyások két alapvető fajtája:

További jellemző termékei:

  • a lávafröccs-sáncok és
  • a fröccskúpok

Felépítménye

Hasadék- és centrális vulkánok is produkálhatják. A centrális vulkánok lávaszökőkútjaiban többnyire jól megkülönböztethető egy külső és egy belső rész; a külső rész finomabb szemű anyaga gyorsabban lehűl, és ezért sötétebb a belsőnél. A hasadékvulkán lávaszökőkútja a lávafüggöny. A hasadékvulkánok kitörései idővel, ahogy a hasadékot a falára rakódó láva beszűkíti, centrális típusúakká alakulhatnak.

A forró, híg, habos láva gyorsan folyik; egyes esetekben a kitörés helyétől akár 40 km-re is eljuthat.

A Hawaii-típussal váltakozó kitörési típusok

Amikor a felszálló magmában a gáz térfogataránya 70% alá csökken, a Hawaii-típust jellemzően Stromboli-típusú kitörések váltják fel.

Azokban az időszakokban, amikor a felszínre jutó magmához érdemleges mennyiségű víz keveredik (betörő tenger-, illetve tóvízből vagy a nyugalmi időszak alatt felgyülemlő talajvízből), a vulkán freatomagmás kitörést produkál. A Hawaii-típus freatomagmás megfelelője a Surtsey-típusú kitörés.

Források