A mai világban a Hansa-Brandenburg KDW nagyon fontos és érdekes téma lett. Akár a társadalomra gyakorolt hatása, akár a munkahelyi relevanciája, akár a populáris kultúrára gyakorolt hatása miatt, a Hansa-Brandenburg KDW-nek sikerült az emberek széles körének figyelmét felkelteni. A terület szakértőitől a nagyközönségig a Hansa-Brandenburg KDW állandó vita és vita tárgyaként pozícionálta magát. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Hansa-Brandenburg KDW-hez kapcsolódó különböző szempontokat és szempontokat, hogy teljes és részletes elemzést adhassunk a Hansa-Brandenburg KDW-hez kapcsolódó mai fontosságáról.
Hansa-Brandenburg KDW | |
![]() | |
Funkció | vadász Hidroplán |
Gyártó | Phönix Flugzeugwerke |
Tervező | Ernst Heinkel |
Sorozatgyártás | 1916-1918 |
Gyártási darabszám | 58 |
Rendszeresítők | Német Birodalom |
Személyzet | 1 fő |
Első felszállás | 1916 szeptember |
Szolgálatba állítás | 1916 |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Hansa-Brandenburg KDW témájú médiaállományokat. |
A Hansa-Brandenburg KDW német gyártmányú, együléses, vadász hidroplán volt az első világháború idején.
1916-ban a Német Császári Haditengerészet felfegyverzett hidroplánok gyártására adott rendelést, hogy megvédhessék az Északi-tenger mentén fekvő bázisaikat a levegőből érkező támadásokkal szemben. A kérés gyors teljesítése érdekében a repülőgépgyártók meglévő típusaikat módosították: így született a Hansa-Brandenburg KDW is, amelyet a Hansa-Brandenburg főmérnöke, Ernst Heinkel tervezett a gyár vadászgépéből, a D.I-ből.[1] A KDW típusmegjelölés a Kampf Doppeldecker Wasser (vadász, kétfedelű, vízi) kifejezés rövidítéséből származik.
A D.I különlegessége, amit a KDW is megtartott, a két szárnyat összekötő tartók elhelyezése volt. A négy, ferdén elhelyezett konzol középen keresztezte egymást, amitől a tartószerkezet egy nyolcágú csillag képét vette fel. Emiatt a pilóták a repülőt "póknak" (Spinne) csúfolták.[2][3]
A KDW gyakorlatilag megegyezett a D.I-el, csak kissé megnövelték a szárnyfesztávolságát és futómű helyett két úszótalpra helyezték. Hogy a súlypont alatti, nagy felületű úszótalpak keltette oldalbillegtető hatást ellensúlyozzák, fix állású függőleges vezérsíkot helyeztek el a faroknál a törzs fölött és alatt is. Ennek ellenére a KDW oldalirányban instabil maradt és kanyarodáskor hajlamos volt meglepetést okozni a pilótának.
A KDW-t a Phönix Flugzeugwerke gyártotta Ausztriában, licenc alapján.[4] Összesen 58 darab készült öt sorozatban. Az első példányok 1916 végén kerültek szolgálatba.[5] Az első sorozatnál probléma volt, hogy a szárnyvégek nagyon kinyúltak a szárnytartókon túlra és s csűrőlapátok működésbe lépésekor az alátámasztatlan szárnyvég meghajolt. A második sorozattól kezdve a felső szárnyvégeket egy extra acélcsővel erősítették meg.[6]
Az első három sorozatot 150 lóerős Benz Bz.III motorral szerelték fel. Az utolsó kettő darabjai, összesen 35 repülőgép 160 lóerős Maybach Mb.III motort kaptak.[6] Az első négy sorozatot egy darab Spandau géppuskával fegyverezték fel, amit az orr jobb oldalához erősítettek. Az utolsó sorozatnyi, 1917 októbere és 1918 februárja között gyártott 20 db KDW-re már két géppuskát szereltek.[7]
A gyártás lassú volt, a repülőgépek gyakran elavultnak számítottak mire kiértek az egységükhöz.[5] Instabilitása miatt nehéz volt vele repülni és ha a dugóhúzóba került, a pilóta csak a szerencséjében bízhatott.[8] A pilóták azért sem szerették, mert a géppuskát túl távolra helyezték az üléstől, így ha elakadt, repülés közben nem lehetett megjavítani.[7]