A mai világban a Hans-Peter Briegel továbbra is a társadalom széles köre számára nagyon fontos és érdekes téma. A kezdetektől napjainkig a Hans-Peter Briegel jelentős hatást gyakorolt a mindennapi élet különböző területeire, a politikától és a gazdaságtól a kultúráig és a technológiáig. Az évek során a Hans-Peter Briegel vita és elmélkedés tárgya volt, ellentmondó véleményeket generált és szenvedélyeket ébreszt. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Hans-Peter Briegel mai hatását és relevanciáját, megvizsgáljuk időbeli alakulását és a modern társadalomra gyakorolt hatását.
Hans-Peter Briegel (Kaiserslautern, 1955. október 11. –) nyugatnémet válogatott Európa-bajnok német labdarúgó, hátvéd, középpályás, majd edző.
Pályafutása
Klubcsapatban
Briegel eredetileg atlétikában jeleskedett. Távolugrásban, hármasugrásban és tízpróbában is sikeres volt. Távolugrásban 750 cm volt a legjobb eredménye. A tízpróba számai közül a gerelyhajítás és a magasugrás volt a leggyengébb száma. Végül 17 éves hátat fordított az atlétikának, de az így szerzett jó fizikai képességeit egész labdarúgó pályafutása alatt kamatoztatta. 1972-ben szülővárosa az SV Rodenbach csapatában kezdett el foglalkozni a labdarúgással. Erich Ribbeck javaslatára 1974-ben igazolta le az 1. FC Kaiserslautern, ahol a következő évben már az első csapatban is bemutatkozott. Összesen 240 Bundesliga mérkőzésen szerepelt és 47 gólt szerzett.[1] 1984-ben az olasz Hellas Verona csapatához szerződött, ahol két idény töltött el és tagja volt az első idényben bajnok együttesnek. 1986 és 1988 között a Sampdoria játékosa volt. 1988-ban olasz kupát nyert a csapattal, majd visszavonult az aktív labdarúgástól.
A válogatottban
1979 és 1986 között 72 alkalommal szerepelt a nyugatnémet válogatottban és négy gólt szerzett.[2] Tagja volt 1980-as Európa-bajnok csapatnak. 1982-ben a spanyolországi, 1986-ban a mexikói világbajnokságon ezüstérmet szerzett a válogatottal.[3] 1976 és 1978 között hatszoros amatőr, 1978-79-ean kétszeres B-válogatott volt, ahol egy gólt szerzett.
Edzőként
Első edzői munkáját a svájci másodosztályú FC Glarus csapatánál vállalta 1989-ben. 1992 és 1994 között a SV Edenkoben, 1994 és 1995 között a SG Wattenscheid 09 csapatainál dolgozott, de nem volt túl sikeres és hátat fordított az edzői munkának és 1996-ban az 1. FC Kaiserslautern sportigazgatója lett. 1999 szeptembere és 2000 júniusa között a Beşiktaş, 2001. november 7 és 2002. június 30 között a Trabzonspor vezetőedzője volt Törökországban. 2002 és 2006 között az albán 2006-07-ben a bahreini válogatott szövetségi kapitánya volt. 2007-ben egy rövid ideig a török Ankaragücü edzője volt.