Hamartiológia
Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Hamartiológia-et és a mindennapi élet különböző aspektusaira gyakorolt hatását. A társadalomra gyakorolt hatásától a történelemben betöltött szerepéig a Hamartiológia kulcsfontosságú szerepet játszott, amelyet érdemes részletesen elemezni. Egy átfogó elemzésen keresztül megvizsgáljuk a Hamartiológia jelentőségét a mai világban, és azt, hogy hogyan fejlődött az idők során. Hasonlóképpen feltárjuk a Hamartiológia-hez kapcsolódó különböző nézőpontokat és véleményeket azzal a céllal, hogy átfogó és teljes képet adjunk erről a témáról. Végső soron ennek a cikknek az a célja, hogy mélyreható és részletes áttekintést nyújtson a Hamartiológia-ről és annak a kortárs társadalomban betöltött relevanciájáról.
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A hamartiológia a dogmatika speciális ága a teológiában, s Isten teremtett világában a bűn rontását vizsgálja.
Római katolikus tanítás szerint az Isten erkölcsi törvénye, hogy meghagyja az ember szabad akaratát, a felelősséget, vállalva a bűn kockázatát. A bűn előtt azonban megnyitja a bűnbánat, vagyis a megváltás lehetőségét. Az egyház irgalmas minden bűnöshöz, minden bűnt feloldoz, de csak akkor, ha látja a bűnbánatot. Egy bűnre nincs feloldozás, ha valaki megkeményíti a szívét és nem hajlandó bűnbánatot tartani. Ezzel a bűnnel szemben Isten tehetetlen.
Kétféle bűnbánatot különböztetünk meg. A természetes bűnbánat az, amikor az ember fehéren-feketén rádöbben, hogy valamit elhibázott. A szentségi, vagyis természetfeletti bűnbánat ezzel szemben a megtérés, az újjászületés, a megszentelő kegyelem visszanyerése. Ekkor azért érez bánatot a bűnös ember, mert a célt elvétette. Az Istennel való harmóniát sértette meg. A feloldozásban ezt nyerheti vissza, kiengesztelődve Istennel. A bűnbánat szentségének lényegét együtt alkotja a bűnbánó vallomása, bánata, elégtétele és az egyháztól kapott feloldozás, amelyet felszentelt pap (bizonyos esetekben csak püspök) szolgáltat ki.
Aquinói Szent Tamás filozófiájában emberi „értelmünk elhomályosult, és akaratunk rosszra hajló lett” – vagyis nem lett abszolút gonosz, hogy ne tudná fölismerni az igazságot, vagy abszolút korrupt, hogy ne tudna magától semmifajta jót tenni.
A protestáns teológiai felfogás szerint az emberi természet a bűn következtében totálisan korrupttá vált.
|
Ez a kereszténységgel kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
További információk
- Nagy Gyula: Az egyház mai tanítása. Evangélikus dogmatika; 2/1. A bűn lényege, eredete és következményei. Hamartiológia; Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztálya, Bp., 2004