Gypsy Vanner

Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Gypsy Vanner-et és életünkre gyakorolt ​​hatását. A Gypsy Vanner ma is aktuális téma, és jelentőségét nem lehet alábecsülni. A történelem során a Gypsy Vanner döntő szerepet játszott a társadalomban, a kultúrában és a politikában. Ebben az összefüggésben elengedhetetlen, hogy megértsük a Gypsy Vanner különböző oldalait és mindennapi életünkre gyakorolt ​​hatását. Ez a cikk átfogó elemzésen keresztül igyekszik megvilágítani a Gypsy Vanner-et és relevanciáját a modern világban.

 Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!
Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!
Gypsy Vanner/Tinker póni
Gypsy Vanner/Tinker póni
Gypsy Vanner/Tinker póni
Származási hely Egyesült Királyság és  Írország
Vérmérséklethidegvérű
SzínMinden lószínben előfordul, általában tarka
Marmagasság132-164 cm között
Hasznosításalovaglás, fogathajtás, családi ló
A Wikimédia Commons tartalmaz Gypsy Vanner/Tinker póni témájú médiaállományokat.

A Gypsy Vanner vagy más néven Tinker póni egy Brit-szigeteken kialakult lófajta, melyet csak 1996-ban törzskönyveztek először az Egyesült Államokban.[1] Jellegzetes, tarka színű, széles patájú ló, tökéletes kocsiló. Erős, intelligens, tanulékony, engedelmes, izmos és rendkívül kitartó. A Brit-szigeteken élő roma közösségek státusszimbóluma volt.[2]

Története

A Gypsy Vanner Európában alakult ki évszázadok során a fríz, a shire, a clydesdale és a dales póni keresztezései révén. A Brit-szigetek roma-közösségei a 20. század első feléig használták lakószekereik igásállataként ezt a fajtát.

Jellemzői

Színes és tömör, ez a fajta közepes méretű, 14-15.2 marok magas. A rövid nyaka és háta erőt ad a húzáshoz, a brit vándorcigányok ezért is szerették meg, mert képes volt a „házukat” elhúzni. A dús sörény, farok és szőrcsimbók csodálatos látványt ad ennek az állatnak, igazi „örökség”. A Gypsy Vanner-tenyésztők Szövetsége minden színt elfogad, a legismertebbek a tarka változatok. Hagyományból a színeire régies brit kifejezéseket használnak a lovas körökben általánosan elfogadottak helyett. Az egyszínű lovakat blagdonnak nevezik. A tarkák a piebald(fekete tarka) és a skewbald (sárga, pej és minden egyéb alapszínű tarka a feketén kívül) névre hallgatnak. A fajtán belül előfordul a ritka ezüstpettyes(silver dapple) szín.[1]

Jegyzetek

  1. ↑ a b Gypsy Vanner. . (Hozzáférés: 2013. december 24.)
  2. ↑ Fajták - Lovak, lovak és lovak!. . (Hozzáférés: 2013. december 24.)

További információk

  • lovas Lovasportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap