Gyakori szitakötő

Napjainkban a Gyakori szitakötő nagyon fontos témává vált társadalmunkban. A Gyakori szitakötő létrejötte óta egyre nagyobb érdeklődést váltott ki a kutatók, az akadémikusok és a nagyközönség körében. Hatása különböző területeken, a kultúrától a gazdaságig, így a politikáig és a környezetvédelemig is megmutatkozott. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Gyakori szitakötő jelentőségét, időbeli alakulását és mindennapi életünkre gyakorolt ​​hatását. Ezenkívül elemezzük a Gyakori szitakötő körül létező különböző nézőpontokat és véleményeket, hogy jobban megértsük annak hatókörét és következményeit.

Gyakori szitakötő
Hím gyakori szitakötő
Hím gyakori szitakötő
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak
Osztály: Rovarok
Rend: Szitakötők
Alrend: Egyenlőtlen szárnyú szitakötők
Család: Laposhasú acsák
Nem: Sympetrum
Tudományos név
Sympetrum striolatum
Charpentier, 1840
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Gyakori szitakötő témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Gyakori szitakötő témájú médiaállományokat és Gyakori szitakötő témájú kategóriát.

A gyakori szitakötő (Sympetrum striolatum) a laposhasú acsafélék családjába tartozó, Európától egészen a Távol-Keletig előforduló, elterjedt szitakötőfaj.

Megjelenése

A gyakori szitakötő testhossza 38–43 mm. Szemei felül barnák, alul fakókék-fakózöldek. A homlokon közvetlenül a szemeknél fekete sáv látható, amely a szem színváltási zónájáig húzódik. A lábak feketék, keskeny hosszanti sárga csíkokkal. A kifejlett hímek színe piros-narancspiros, mind a potrohon, mind a toron; ez az idős egyedeken barnává sötétül. A tor oldalán két széles halványsárga sáv figyelhető meg. A potroh 8-9. szelvényén oldalt két kis, hosszúkás, fekete folt található.

A nőstények és a fiatal hímek sárgák-sárgásbarnák. A tor halványsárga sávjai a nőstényeken is láthatóak.

Nagyon hasonlít hozzá a szintén nagyon elterjedt közönséges szitakötő (Sympetrum vulgatum), de annak homlokán a fekete sáv a szem alsó, halvány zónájába is beleér és a tor oldala egyöntetűen piros-vörösbarna (ill. halványsárga a nőstényeknél). Összetéveszthető az alföldi szitakötővel (Sympetrum sanguineum) is, ám ott a hím potroha középtájt láthatóan elkarcsúsodik, míg a gyakori szitakötő esetében a potroh többé-kevésbé egyforma szélességű. Az alföldi szitakötő lábai teljesen feketék és a hím színe és mélyebb piros.

Alfajai:

Elterjedése

Európától Közép-Ázsián keresztül egészen Kelet-Szibériáig és Japánig előfordul. Európában Észak-Skandinávia kivételével mindenütt honos és előfordul a Földközi-tenger észak-afrikai partvidékén is. Magyarországon az egész országban megtalálható, közönséges szitakötőfaj.

Életmódja

Lárvája sekély, gyorsan átmelegedő, kisebb tavakban, holtágakban fordul elő. Júniusban kezdenek átalakulni imágókká, amelyek igen sokáig, októberig, vagy meleg őszökön novemberig is repülnek. A víztől távolabb is megtalálhatóak (különösen a nőstények), és csak párzáskor térnek vissza. A párzás ún. tandem formációban történik, majd kb. húsz perccel utána a nőstény a vízbe, vagy a vízparti nedves iszapba lerakja néhány száz, egyenként körülbelül fél milliméter hosszú petéjét. A lárvák 3-4 hónap alatt fejlődnek imágóvá, meleg vidékeken évi két generáció is felnőhet.

Magyarországon nem védett.

  • Hím gyakori szitakötő
    Hím gyakori szitakötő
  • A fekete homlokcsík a szem barna részéig húzódik
    A fekete homlokcsík a szem barna részéig húzódik
  • Nőstény példány
    Nőstény példány
  • Párzó szitakötők
    Párzó szitakötők

Kapcsolódó cikkek

Források

További információk