Mára a Györffy Lajos a széles közönség számára nagyon fontos és érdekes témává vált. Akár a jelenlegi társadalomra gyakorolt hatása, akár a történelmi kontextusban való relevanciája, akár a kulturális szférára gyakorolt hatása miatt, a Györffy Lajos olyan téma, amely senkit sem hagy közömbösen. Az évek során heves vitákat váltott ki, sokak kíváncsiságát táplálta, és számos tanulmány és kutatás tárgya volt. Ebben a cikkben a Györffy Lajos-hez kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, elemezzük jelentőségét, következményeit és időbeli alakulását. Kétségtelen, hogy a Györffy Lajos olyan téma, amely megérdemli figyelmünket és elmélkedésünket, ezért reméljük, hogy ez az olvasmány minden olvasónk számára érdekes és gazdagító lesz.
Györffy Lajos | |
Született | 1897. július 15. Túrkeve |
Elhunyt | 1986. március 20. (88 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása | pedagógus, helytörténész |
Györffy Lajos (Túrkeve, 1897. július 15. – Budapest, 1986. március 20.) tanár, helytörténész.
Gimnáziumi osztályait Túrkevén, Mezőtúron, Iglón és Pápán végezte, Pápán érettségizett 1920-ban. Debrecenben kezdett jogi tanulmányait az első világháború félbeszakította, később Pesten szerzett jogi diplomát. Ezután elvégezte a Keleti Akadémiát. A budapesti tudományegyetemen történelem-földrajz szakos képesítést is szerzett. A Magyar Folyam- és Tengerhajózási Társaságnál dolgozott hat évig, majd hazatért Túrkevére. Ott árvaszéki ülnök, tanácsnok, majd főjegyző lett, 1943-tól pedig az észak-erdélyi Szamosújváron és Désen volt polgármester. Orosz, angol, német, török és arab nyelven egyaránt jól beszélt. 1946-ban visszatért szülővárosába, ahol a gimnáziumban tanított 1966-os nyugalomba vonulásáig. 1966-78 között a túrkevei Finta Múzeum igazgatója volt. Túrkeve történetével foglalkozott. Ő találta meg az egyik legértékesebb honfoglalás kori leletünket, a bokroshalmi tarsolylemezt. Sokat tett azért is, hogy a Finta-hagyaték visszakerüljön Túrkevére.
A Györffy család 1632. október 7-én kapott nemesi címet I. Rákóczi György fejedelemtől, 1745-től egyre inkább meghatározó szerepet töltöttek be Túrkeve életében.