Györffy Lajos

Mára a Györffy Lajos a széles közönség számára nagyon fontos és érdekes témává vált. Akár a jelenlegi társadalomra gyakorolt ​​hatása, akár a történelmi kontextusban való relevanciája, akár a kulturális szférára gyakorolt ​​hatása miatt, a Györffy Lajos olyan téma, amely senkit sem hagy közömbösen. Az évek során heves vitákat váltott ki, sokak kíváncsiságát táplálta, és számos tanulmány és kutatás tárgya volt. Ebben a cikkben a Györffy Lajos-hez kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, elemezzük jelentőségét, következményeit és időbeli alakulását. Kétségtelen, hogy a Györffy Lajos olyan téma, amely megérdemli figyelmünket és elmélkedésünket, ezért reméljük, hogy ez az olvasmány minden olvasónk számára érdekes és gazdagító lesz.

Györffy Lajos
Született1897. július 15.
Túrkeve
Elhunyt1986. március 20. (88 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásapedagógus,
helytörténész

Györffy Lajos (Túrkeve, 1897. július 15. – Budapest, 1986. március 20.) tanár, helytörténész.

Élete

Gimnáziumi osztályait Túrkevén, Mezőtúron, Iglón és Pápán végezte, Pápán érettségizett 1920-ban. Debrecenben kezdett jogi tanulmányait az első világháború félbeszakította, később Pesten szerzett jogi diplomát. Ezután elvégezte a Keleti Akadémiát. A budapesti tudományegyetemen történelem-földrajz szakos képesítést is szerzett. A Magyar Folyam- és Tengerhajózási Társaságnál dolgozott hat évig, majd hazatért Túrkevére. Ott árvaszéki ülnök, tanácsnok, majd főjegyző lett, 1943-tól pedig az észak-erdélyi Szamosújváron és Désen volt polgármester. Orosz, angol, német, török és arab nyelven egyaránt jól beszélt. 1946-ban visszatért szülővárosába, ahol a gimnáziumban tanított 1966-os nyugalomba vonulásáig. 1966-78 között a túrkevei Finta Múzeum igazgatója volt. Túrkeve történetével foglalkozott. Ő találta meg az egyik legértékesebb honfoglalás kori leletünket, a bokroshalmi tarsolylemezt. Sokat tett azért is, hogy a Finta-hagyaték visszakerüljön Túrkevére.

A Györffy család 1632. október 7-én kapott nemesi címet I. Rákóczi György fejedelemtől, 1745-től egyre inkább meghatározó szerepet töltöttek be Túrkeve életében.

Művei

  • Túrkeve népessége a török világban (Túrkeve, 1935)
  • Adatok az Alföld török kori településtörténetéhez (Szolnok, 1956)
  • A Túrkevei Finta Múzeum története 1961-1971 (Túrkeve, 1971)

Források