Fürdőhelyiség
Napjainkban a Fürdőhelyiség olyan téma, amely nagy jelentőséggel bír a társadalomban. Egyre többen érdeklődnek a téma iránt és keresnek ezzel kapcsolatos információkat. A Fürdőhelyiség sokféle szempontot lefedhet, a személyes problémáktól a globálisan érintő aktuális problémákig. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Fürdőhelyiség témáját, és elemezzük a mindennapi élet különböző területein gyakorolt hatását. A Fürdőhelyiség eredetétől a mai fejlődésig egyre nagyobb érdeklődést váltott ki a nyilvánosságban, amely igyekszik jobban megérteni ezt a jelenséget és következményeit.
.jpg)
A fürdőhelyiség a hivatalos nyelvhasználatban az egészségügyi helyiségek közé tartozó egyes mellékhelyiségek gyűjtőfogalma. Magában foglalja a fürdőszobát, a mosdót és zuhany(ozó)fülkét. Megléte, illetve minősége a lakás komfortfokozatát, illetve az egyes szálláshelyek besorolását befolyásoló tényező.[1](Két vagy több fürdőhelyiség esetén a köznyelv a lakás komfortfokozatát duplakomfortosnak,, illetve luxusnak nevezi.) Bár továbbra is a fürdőszoba a legjellemzőbb fürdőhelyiség, helytakarékossági vagy funkcionális szempontok alapján számos esetben fürdőszoba (vagy az egyik fürdőszoba) helyett zuhanyozófülkéket létesítenek.
Napjainkban a fürdőhelyiségek berendezései egyre több, egyre kényelmesebb funkciót nyújtanak. A fürdőhelyiség kialakításának esztétikai szempontjai is teret kapnak. Ennek következtében a fürdőhelyiség egyre inkább divatcikké válik.
A fürdőhelyiség fajtái
- fürdőszoba
- fürdőszoba WC-vel
- zuhanyzóhelyiség
- zuhanyzóhelyiség WC-vel
- mosdóhelyiség
- mosdóhelyiség WC-vel
Története
Története Magyarországon
A higiénia fejlődésével általánossá vált, hogy a lakóingatlanokba bevezetik a vizet és a kisebb lakásokat is vizesblokkokkal látják el. A nagyvárosok fejlődése során azonban számos olyan lakás létesült, amelyben nem volt mosdási, illetve mosási lehetőség. Budapesten is jellemzővé vált a 19. század utolsó harmadában az olyan zárt udvaros, többemeletes lakóház, amelynek csak az elegánsabb, az utcára néző lakásaiban létesítettek fürdőhelyiséget.[2] A szegényebb lakók számára közös mosdóhelyiségeket építettek, illetve nem otthon, hanem közfürdőkben tisztálkodhattak. A mosást is közös helyiségben, ú.n. mosókonyhában végezték. Az első világháború előtti korszerűbb telepszerű lakásépítésnél általánossá vált viszonylag kis alapterületű lakásoknak fürdőszobával együtt való felépítése. Az első világháború ezt a fejlődési folyamatot megtörte és a trianoni békeszerződés megkötése utáni időkben felszökött nagy mennyiségi igény enyhítésére szükséglakásokat, illetve komfort nélküli lakásokat is létesítettek.
A második világháború nagy veszteséget okozott a lakásállományban is, ezért először a lakások mennyiségi pótlása volt előtérben. A lakások államosítása, illetve a társbérletesítés következtében számos lakásban több család közösen használt egy fürdőszobát.
Az 1970-es években felgyorsult lakásépítés fürdőszobás lakások építését célozta meg. Az 1980-as években a lakásépítés súlya egyre inkább a magánlakások építésére tolódott át. Az 1990-es évek eleje, az állami, illetve önkormányzati lakásoknak a bérlők részére való értékesítése óta a komfortosítás egyértelműen a lakók, a tulajdonosok feladatává vált. A lakások tömeges építésével a rosszul lerakott lefolyó csatornák miatti dugulások száma is igencsak megszaporodott, ráirányítva a figyelmet a duguláselhárítás fontosságára.
Képgaléria
-
Fürdőszoba-berendezési plakát az 1930-as évekből -
Toalett - zuhanyzó - fürdő kombinációja egy japán szállodában -
Divatos fekete - fehér fürdőszobai kombináció -
Átlagos méretű mai amerikai fürdőszoba -
Tipikus zuhanyzófülke állítható zuhannyal
Jegyzetek
- ↑ 239/2009. (X. 20.) Korm. rendelet a szálláshely-szolgáltatási tevékenység folytatásának részletes feltételeiről és a szálláshely-üzemeltetési engedély kiadásának rendjéről
- ↑ Budapest lexikon II. kötet Lakásviszonyok című szócikk
Források
- Budapest lexikon II. kötet Lakásviszonyok című szócikk 13-17. old.
Kapcsolódó szócikkek
