Fehérsapkás galamb
A Fehérsapkás galamb témája az emberi történelem során jelen volt. A Fehérsapkás galamb ősidők óta tanulmányozás, vita és elmélkedés forrása. Fontossága túlmutat a kulturális, generációs és földrajzi korlátokon, és olyan változatos szempontokat fed le, mint a filozófia, a tudomány, a politika, a művészet és a mindennapi élet. Az évszázadok során a Fehérsapkás galamb-et többféleképpen értelmezték, és a szövegkörnyezettől függően különböző jelentéseket kapott. Ebben a cikkben elmélyülünk a Fehérsapkás galamb lenyűgöző univerzumában, feltárva annak különböző aspektusait és mai relevanciáját.
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.jpg)
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Mérsékelten fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Patagioenas leucocephala (Linnaeus, 1758) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Fehérsapkás galamb témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Fehérsapkás galamb témájú médiaállományokat és Fehérsapkás galamb témájú kategóriát. |
A fehérsapkás galamb (Patagioenas leucocephala) a madarak osztályának galambalakúak (Columbiformes) rendjébe és a galambfélék (Columbidae) családjába tartozó faj.[1][2] John James Audubon festette le a galambokat, köztük egy csodás akvarellrel a 19. század elején, mely megjelent az Amerika madarai című műben is.
Rendszerezése
A 18. század első felében a fehérsapkás galambot számos természettudós ismertette és szemléltette, köztük John Ray 1713-ban, Hans Sloane 1725-ben és Mark Catesby 1731-ben. De a végül fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban. A Linnaeus tartalmaz egy rövid leírást is, létrehozta a Columba leucocephala tudományos (binomiális) nevet ,[3] és a Columba nembe helyezte, valamint idézi a korábbi szerzőket. A faj monotípusos, vagyis nincs ismert alfaja. A biológiában a monotípusos taxon egy taxonómiai csoport (taxo)), amely csak egy közvetlenül alárendelt taxont tartalmaz. A monotípusos faj olyan faj, amely nem foglal magában alfajokat vagy kisebb, infraspecifikus taxonokat.
Előfordulása
Floridában, Mexikóban, a Karib-térségben, valamint Közép-Amerikában és Kolumbia területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, valamint lombhullató erdők. Elsősorban a tengerparti mangroveerdők körüli fészektelepeken él és szaporodik, és a szárazföld belsejébe repül. A téli időszakot gyakran a karibi szigeteken töltik. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
Testhossza 29–40 centiméter, testtömege 210-309 gramm.[5] Körülbelül ugyanolyan méretű, mint a szirti galamb, de kissé kisebb súlyú, mivel kevésbé vaskos, viszonylag hosszabb és négyzet alakú farka van. A felnőtt madarak tollazata palaszürke, majdnem fekete színű. Irizáló gallér részét, csak jó megvilágítás mellett lehet látni, ez a rácsos fehér mintázat zölden világít. A nemeket megkülönböztetni a koronafoltjaik színárnyalatának erősségéből lehet, a hímeké élénkebb fehér, a legtöbb tojóé pedig inkább a szürkésfehérig terjed. A fiatal madarak inkább szürkésbarna színűek. Hívásuk hangos, mély coo-cura-coo vagy coo-croo .
 |
Életmódja
Főleg gyümölcsökkel táplálkozik.
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig növekszik, de a túlvadászat és lakóhelyének csökkenése így is fenyegeti. Floridában sok esetben repül neki épületeknek, egyéb tereptárgyaknak. Ennek a galambnak két különálló élőhelyre van szüksége a fennmaradáshoz, az egyik a fészkeléshez, a másik az élelemgyűjtéshez. Jellemzően tengerparti vörös mangrove fás rész (Rhizophora mangle) a szaporodási területük. A mezőgazdaság és az erdőirtás pedig veszélyezteti a faj táplálkozási területeit, jellemzően a szárazföldi erdőkben. A madár nagyon ügyes, és ismert, hogy egyszerűen elhagyja a fészkét, ha megzavarják. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján mérsékelten fenyegetett fajként szerepel.[4]
Mint a vándorgalamb példájából is láthatjuk, mely "szemlélteti a védelmi biológia egy nagyon fontos elvét: nem mindig szükséges megölni a faj utolsó párját, ahhoz hogy kihaljon." [6]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. február 8.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. február 8.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. február 8.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. február 8.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
- ↑ The Passenger Pigeon. (Hozzáférés: 1988)
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. február 8.)
