Függő beszéd

A függő beszéd a valaki által mondottak közvetítésének egyik eszköze, ellentétben ennek másik eszközével, a független beszéddel. Mindkettőben az a közös, hogy a mondottak forrása, maga a beszélő vagy valaki más, ki van fejezve egy mondat alanyaként főnév vagy névmás alakjában, és e mondatban olyan szó van (leggyakrabban az állítmány), amely jelentése információ közlésével vagy kérésével, illetve felszólítással függ össze. Továbbá az is közös a kétféle beszédben, hogy az, amit közvetítenek, külön mondatban jelenik meg.^[1] Példa: János üzeni: „Küldjetek sürgősen tízezer forintot” (független beszéd) vs. János azt üzente, hogy küldjünk neki sürgősen tízezer forintot (függő beszéd).^[2]

A kétféle beszéd közötti különbségek elsősorban nyelvtaniak. Miközben a független beszédben a közvetített mondottak idézet alakjában független mondatban jelennek meg, a függő beszédben ezeket mellékmondat vagy, egyes nyelvekben, alárendelt szószerkezet tartalmazza. E mondattani különbség mellett alaktaniak is vannak a személyes és a birtokos névmások, valamint a birtokos determinánsok (a magyar nyelvben a birtokos személyjelek) személyében, valamint az igék személyében, módjában, esetleg (nyelvtől is függően) idejében. A grammatikai különbségekkel együtt megjelenhetnek lexikális különbségek is egyes határozószók, igék vagy más szavak, illetve kifejezések váltásával. Ugyanakkor létezhetnek modalitásbeli különbségek esetleg abban, ahogyan a beszélő viszonyul a közvetített mondottakhoz, azzal szemben, ahogy a forrás viszonyul ezekhez). Ezekhez a különbségekhez prozódiaiak is társulnak, mégpedig a hanglejtést illetően.^[1]

Ezen jellegzetességek többsége az ún. kötött függő beszédéi, mely a leggyakoribb. Ezen kívül van ún. szabad függő beszéd is, amely főleg abban különbözik az utóbbitól, hogy az, amit közvetítenek, független mondatban jelenik meg.

Az, ahogyan a közvetített mondottak a forrást tartalmazó mondathoz kötődnek, az adott nyelvtől függ, és attól, hogy milyen típusú mondatban jelennek meg a közvetített mondottak a független beszédben.

A magyarban a függő kijelentést általában a hogy kötőszó vezeti be, olykor tárgyi mellékmondat alakjában: Kati meglátta, hogy a kutya ellopta a kolbászt. A főmondatban gyakran ott van a rá utaló azt mutató névmás, amely a független beszédbeli megfelelőjében is meglehet: Juli azt üzente, hogy megvette a könyvet. Máskor az, amit közvetítenek, határozói mellékmondatban van. Ennek a főmondatában is gyakran van rá utaló mutató vagy személyes névmás:^[3]

A papa arra gondolt, hogy ilyen szép napon kimegy sétálni;

Lili nem számított rá, hogy a férje korán hazaérkezik.

Európai indoeurópai nyelvekben is megvan ennek a kötőszónak a megfelelője, de nem használnak a főmondatban a mellékmondatra utaló névmást. Az angol nyelvben a kötőszó that, amely gyakran el is hagyható: Celia told me (that) she's fed up ’Celia azt mondta nekem, hogy elege van’.^[4]

A francia nyelvben a hogy megfelelője que, mely nem hagyható el: Paul a dit qu’il était content ’Paul azt mondta, hogy elégedett’. Azonban ebben a nyelvben, ha az összetett mondat két igéjének azonos az alanya, mint ebben a példában, a függő kijelentést főnévi igeneves alaptagú szószerkezet is kifejezheti bizonyos esetekben a választékos nyelvi regiszterben. Ezek szerint az előző példa mondattani szinonimája Paul a dit être content.^[5]

A román nyelvben a că tölti be ezt a szerepet. Nem hagyható el, és a szerkezetnek nincs mondattani szinonimája. Példa: I-am spus că am citit anunțul ’Azt mondtam neki, hogy olvastam a hirdetést’.^[6]

Hasonló a helyzet a közép-délszláv diarendszer nyelveiben. Ezekben da a kötőszó: (horvátul) Rekao si da znaš nešto engleski ’Azt mondtad, hogy tudsz valamennyire angolul’.^[7]

A függő kérdést illetően megkülönböztetendő az eldöntendő kérdés a kiegészítendőtől.

A magyarban az eldöntendő függő kérdést ugyancsak a hogy vagy a vajon kötőszó vezetheti be, melyek elhagyhatók, viszont kötelező az -e kérdő partikula a mellékmondat állítmánya vagy ennek segédigéje után: Kérsz kávét? – Nem tudom, (hogy) kérek-e, Hazaért már Juli? vs. Nem tudom, (vajon) hazaért-e Juli.^[8]

A fentebb említett más nyelvekben ugynanazt a kötőszót használják, amely a leggyakrabban vezeti be a feltételes mellékmondatot, azaz amely szó szerint a magyar ha kötőszóval fordítható le:

• (angolul) I asked Celia if there was anything wrong ’Megkérdeztem Celiától, hogy van-e valami baj’;^[4]
• (franciául) Je me demande s’il m'aime ’Azon tűnődöm, hogy szeret-e’;^[9]
• (románul) M-a întrebat dacă vin și eu ’Megkérdezte tőlem, hogy jövök-e én is’.^[10]

A közép-délszláv diarendszer nyelveiben van kötelező kérdő partikula a független eldöntendő kérdésben: zar, li, da vagy a kettős da li, melyek jelentése kb. ’vajon’. Ezek közül a függő eldöntendő kérdésben kötelező a li vagy a da li, melyek ebben az esetben kötőszóként működnek : (szerbül) Ima li deterdženta? vagy Da li ima deterdženta? ’Van-e mosószer?’ vs. Pitaću prodavca da li ima deterdženta ’Majd megkérdezem az eladótól, hogy van-e mosószer’,^[11] Pitaće se jesi li učinio sve što je trebalo ’Majd megkérdezik, hogy megtettél-e mindent, amit kellett’.^[12]

A kiegészítendő függő kérdést úgy a magyarban, mint az itt említett más nyelvekben is az a kérdőszó vezeti be, amellyel a megfelelő független kérdés kezdődik. A magyarban ez elé a hogy is kerülhet:

• (magyarul) Merre menjünk? vs. Megérdeklődöm, (hogy) merre menjünk;^[8]
• (angolul) ’What time is it?’ he asked ’Hány óra van? – kérdezte ő’ vs. He asked what time it was ’Megkérdezte, (hogy) hány óra van’;^[4]
• (románul) Unde te duci? ’Hová mégy?’ vs. M-a întrebat unde mă duc ’Megkérdezte (tőlem), (hogy) hová megyek’;^[10]
• (montenegróiul) – Dokad ti važi pasoš? – Ne znam dokad mi važi pasoš ’– Meddig érvényes az útleveled? – Nem tudom meddig érvényes az útlevelem’.^[13]

A franciában leggyakrabban az előbbiekhez hasonló összetett alárendelő mondatszerkezet használatos ,^[9] de ha egyetlen alany esete áll fenn, a függő kérdést főnévi igeneves szószerkezet fejezi ki: Je ne sais à qui m’adresser ’Nem tudom, kihez forduljak’.^[14]

Más különbség a franciában az, hogy két kérdő kifejezés lerövidül a sztenderd nyelvváltozatban: Qu’est-ce qui se passe ? ’Mi történik?’ vs. Dites-moi ce qui se passe ’Mondjátok (meg nekem), mi történik’, Qu’est-ce qu’il faut choisir ? ’Mit kell választani?’ vs. Je demande ce qu’il faut choisir ’Azt kérdem, hogy mit kell választani’.^[15]

A függő felszólítást arra, hogy mit tegyen vagy ne tegyen valaki vagy valakik, melyek közé a beszélő is, mint a felszólítás forrása tartozhat, a magyarban szintén a hogy vezeti be: Utasítom, hogy szüntesse meg a bejárat akadályozását!, Már ötször mondtam, hogy induljunk végre!^[16]

A közép-délszláv diarendszer nyelveiben is használják a hogy-nak a leginkább megfelelő da kötőszót , de harmadik személyű felszólított esetében egy másik kötőszó is használatos, a neka: Reče mu neka ustane ’Azt mondta neki, hogy álljon fel’.^[18]

A románban a függő felszólítást mindig a kötőmód morfémájaként szakosodott să kötőszó vezeti be: Am fost rugat să citesc mai tare ’Arra kértek, hogy olvassak hangosabban’.^[6]

A franciában használatos a que kötőszós mellékmondat , de nyelvi regisztertől függetlenül gyakoribb a főnévi igeneves szószerkezet, amely alanya nem azonos az őt alárendelő ige alanyával, és amely előtt a de elöljárószó áll: Il ordonna de le prendre.^[19]

Az angolban az utóbbi franciával analóg szerkezet használatos, a to partikulával: We told Celia to hurry up ’Azt mondtuk Celiának, hogy siessen’.^[4]

Az egyik beszédtípusról a másikra való váltás nemcsak a fenti mondattani változásokkal jár, hanem a közvetített mondottakat tartalmazó entitásban is történhetnek mondattani változások, valamint alaktaniak, lexikálisok, modalitásbeliek és prozódiaiak is.

A függő beszédben a grammatikai személyeket a közvetítő szempontja határozza meg:^[20]

• Azok a szavak, amelyek a közvetített mondottakban a közvetítőre vonatkoznak, 1. személyben maradnak, vagy erre váltanak:
  • (franciául) Je t’ai dit : « Je te rejoindrai » ’Megmondtam neked: Oda megyek, ahol te leszel’ → Je t’ai dit que je te rejoindrais ’Megmondtam neked, hogy oda megyek, ahol te leszel’;^[20]
  • (románul) Mi-a spus: – Stai aici! ’Azt mondta (nekem): Állj ide!’ → Mi-a spus să stau acolo ’Azt mondta (nekem), hogy álljak oda’.^[10]
• Azok a szavak, amelyek a közvetített mondottak címzettjére vonatkoznak, 2. személyben maradnak, vagy erre váltanak:
  • (franciául) Je t’ai dit : « Je te rejoindrai » → Je t’ai dit que je te rejoindrais;
  • (horvátul) Rekao si: ”Znam nešto engleski” ’Azt mondtad: Tudok valamennyire angolul’ → Rekao si da znaš nešto engleski” ’Azt mondtad, hogy tudsz valamennyire angolul’.^[7]
• Azok a szavak, amelyek nem vonatkoznak sem a közvetítőre, sem a címzettjére, 3. személyben maradnak, vagy erre váltanak:
  • (franciául) Je t’ai dit : « Je le rejoindrai » ’Megmondtam neked: Oda megyek, ahol ő lesz’ → Je t’ai dit que je le rejoindrais ’Megmondtam neked, hogy oda megyek, ahol ő lesz’;^[20]
  • (magyarul) Kovács János azt mondja: „Magammal viszem a kalapomat” → Kovács János azt mondja, hogy magával viszi a kalapját.^[3]

A közvetítő helyzete megkövetelhet lexikális változásokat, például a független beszédben használt ige helyettesítését egy másikkal: János mondja: „Juliska, holnap elmegyek hozzád”. Juliska közvetítésével ez így hangzik: János azt mondja, hogy holnap eljön hozzám.^[3]

Időpontot jelző szavak is változhatnak: (angolul) She said, ‘I will come tomorrow’ ’Azt mondta: Holnap jövök’ → (Yesterday) she said she would come today ’(Tegnap) azt mondta, hogy ma jön’;^[21]

Ugyanaz vonatkozhat helyet jelző szavakra is. Például helyhatározószók cseréjére lehet szükség , vagy távolra mutató névmásnak kell helyettesítenie közelre mutatót: (románul) Mi-a spus: – Copiază textul acesta! ’Azt mondta: Másold le ezt a szöveget!’ → Mi-a spus să copiez textul acela ’Azt mondta, hogy másoljam le azt a szöveget’;^[10]

A mellékmondattá vált mondat állítmányának az igemódja is változhat. Egyes esetekben ez nem változtatja meg a mondat modalitását. A felszólító mondat felszólító marad: Mi-a spus: – Citește mai tare! (felszólító mód) ’Azt mondta: Olvass hangosabban!’ → Mi-a spus să citesc mai tare (kötőmód) ’Azt mondta, hogy olvassak hangosabban’.^[10]

Más esetekben az igemód megváltoztatása azt jelzi, hogy a beszélő másképpen viszonyul a közvetített mondottakhoz, mint ezek forrása, azaz változik a mondat modalitása. Például, ha a közvetítő kételkedését fejezi ki a forrás őszinteségéről, a románban a feltételes mód vagy a feltételező mód váltja fel a kijelentő módot: Mi-a spus: – Îmi place articolul tău ’Azt mondta: Tetszik (nekem) a cikked’ → Mi-a spus că i-ar plăcea (feltételes mód) / i-ar fi plăcând (feltételező mód) articolul meu. Ugyanez a modalitás kifejezhető lexikális módszerrel is, a főmondat állítmányának megváltoztatásával (A pretins că-i place articolul meu ’Azt állította, hogy tetszik neki a cikkem’) vagy jellegzetes módosítószó beiktatásával, például vorba vine ’úgymond’.^[10]

Olyan nyelvekben, mint a francia vagy az angol, jelentős változások történnek az igeidők terén a függő beszédben, amikor a főmondat állítmánya az egyik vagy másik múlt időben áll. Nem ez a helyzet viszont a magyarban,^[23] a románban^[24] vagy a közép-délszláv diarendszer nyelveiben,^[25] melyekben a függő mondatoknak nincs kötelező igeidő-egyeztetési rendszere.

A franciában az alábbi változások csaknem mindig kötelezőek:^[26]

• kijelentő mód jelen időről kijelentő mód folyamatos múlt időre: Il déclara : « Je te vois » ’Kijelentette: Látlak’ → Il déclara qu’il le voyait ’Azt jelentette ki, hogy látja őt’;
• kijelentő mód összetett múlt időről kijelentő mód régmúlt időre: Il déclara : « Je t’ai vu » ’Kijelentette: Láttalak’ → Il déclara qu’il l’avait vu ’Azt jelentette ki, hogy látta őt’;
• kijelentő mód egyszerű jövő időről feltételes mód jelen időre, amelynek ebben az esetben nincs meg az eredeti funkciója: Il déclara : « Je te verrai » ’Kijelentette: Látni foglak’ → Il déclara qu’il le verrait ’Azt jelentette ki, hogy látni fogja’.

Az angolban hasonló változások történnek általában akkor, amikor a beszélő tárgyilagosan közvetít, anélkül hogy azt akarná sugallni, hogy az információ szükségszerűen igaz, vagy amikor az információ nem igaz, illetve nem aktuális:^[27]

1. egyszerű jelen időről egyszerű múlt időre: Kay said ‘I feel ill’ ’Kay azt mondta: Betegnek érzem magam’ → Kay said she felt ill ’Kay azt mondta, hogy betegnek érzi magát’;
2. egyszerű múlt időről régmúlt időre: He told us ‘I bought the shirt’ ’Azt mondta (nekünk): Megvettem az inget’ → He told us he had bought the shirt ’Azt mondta (nekünk), hogy megvette az inget’;
3. egyszerű jövő időről múltbéli jövő időre, azaz az egyszerű jövő segédigéjének a jelen idejéről annak feltételes mód jelen idejére: I told them ‘You will get wet’ ’Megmondtam nekik: Meg fogtok ázni’ → I told them they would get wet ’Megmondtam nekik, hogy meg fognak ázni’.

Az 1. és a 2. ponttal jelölt változások érvényesek a jelen és a múlt idő összetett alakjainak első elemére is: ‘We are losing’ ’Veszítésben vagyunk’ → We thought we were losing ’Azt hittük, hogy veszítésben vagyunk’, ‘Ann has been crying’ ’Ann sírt’ → Who said Ann had been crying? ’Ki mondta, hogy Ann sírt?’

Az egyik ilyen változás a főnevet vagy a névmás státuszát érinti. Amikor ez a független beszédben mondattani funkció nélküli, a megfelelő függő mondatban funkciót kap. Példák:

(franciául) J’ai dit : « Jean, je suis fatigué » ’Azt mondtam: Jean, fáradt vagyok’ → J’ai dit à Jean que j’étais fatigué ’Azt mondtam Jean-nak, hogy fáradt vagyok’;^[22]

(románul) Am strigat: – Andrei, fii atent! ’Odakiáltottam: Andrei, vigyázz! → I-am strigat lui Andrei să fie atent ’Odakiáltottam Andrei-nak, hogy vigyázzon.^[10]

Másféle változások a szórendre vonatkoznak. Például a magyarban megváltozik az igekötő helye a függő tiltásban: Ne gyújts rá a szobában! → Nem engedem, hogy rágyújts a szobában!^[8]

Az angol függő kérdésben megváltozik az alany helye az egyszerű alakú állítmányéhoz vagy az összetett alakú állítmány segédigéjéhez viszonyítva, ugyanis a független kérdésben az alany az ige után van, a függőben pedig előtte: Who have you invited? ’Kit hívtatok meg?’ vs. Peter is wondering who we have invited ’Peter azon tűnődik, hogy kit hívtunk meg’.^[28]

A franciában is ez történik, de csak az egyik típusú kérdő szerkezetben, és csak az alanyi funkciójú hangsúlytalan személyes névmás esetében. A függő kérdésben ez mindig az ige előtt áll, miközben a függetlenben állhat az ige után is: Vous partez ? / Est-ce que vous partez ? / Partez-vous ? ’Ön elmegy?’ → Je vous demande si vous partez ’Azt kérdezem Öntől, hogy elmegy-e’.^[15]

A függő beszédben nem maradnak meg a megfelelő független beszédű szerkezetben használt egyes érzelmeket kifejező elemek, főleg indulatszók: (románul) Striga mereu: – Au, ce mă doare! ’Egyfolytában azt kiáltotta: Jaj, de fáj!’ → Striga mereu că o doare rău ’Egyfolytában azt kiáltotta, hogy nagyon fáj neki’.^[10]

Egy másik esete nyelvi elem elhagyásának a franciában található. Ennek sztenderd nyelvváltozatában köteles elhagnyi a független kérdésben használható est-ce que kérdő kifejezést, mely nagyjából a vajon-nak felel meg: Quand est-ce que tu pars ? ’Mikor utazol el?’ vs. Je te demande quand tu pars ’Azt kérdezem (tőled), hogy mikor utazol el’.^[29]

A független kérdő mondat jellegzetes hanglejtése és a felkiáltó mondaté sem maradnak meg a függő beszédben, hanem a kijelentő mondatra jellemző hanglejtésbe mennek át.

Ennek a függő beszéd típusnak vannak a független beszéddel is, és a kötött függő beszéddel is közös vonásai. A független beszéddel közös az, hogy: a közvetített mondottak nem függnek grammatikailag egy bizonyos szótól, amely akár hiányozhat is; azt a mondatot, amely magába foglalja őket, nem vezeti be kötőszó; e mondatnak ugyanaz a hanglejtése, és megtartja ugyanazokat az esetleges érzelmet kifejező elemeket, mintha független beszédben lenne. Viszont a szabad függő beszéd hasonlít a kötöttre a személyi, igeidői, olykor igemódbeli változások tekintetében. Az ilyen függő beszéd gyakori a szépirodalomban, a belső monológok leírásában: (románul) S-a frământat toată noaptea. Procedase oare bine? Intervenția lui a fost destul de convingătoare? Îi părea rău că n-a discutat cu nimeni ’Egész éjjel törte magát. Vajon jól cselekedett-e? Vajon a felszólalása elég meggyőző volt-e? Sajnálta, hogy senkivel sem beszélte meg a dolgot’. A szabad függő beszéd előfordul a bizalmas nyelvi regiszterben is: (románul) M-a întrebat: mă simt în stare? ’Megkérdezte: képesnek érzem-e magam rá?’^[30]

Olykor írók társítják a kötött függő beszédet (a következő példa első mondata) a szabaddal (az ezt követő független mondat): (franciául) Ils parlaient de ce qu’ils feraient plus tard, quand ils seraient sortis du collège. D’abord, ils entreprendraient un grand voyage ’Arról beszéltek, hogy mit fognak tenni később, miután elvégzik az iskolát. Először is nagyot fognak utazni ’ (Gustave Flaubert).^[5]

• (románul) Avram, Mioara. Gramatica pentru toți (Grammatika mindenkinek). 2. kiadás. Bukarest: Humanitas. 1997. ISBN 973-28-0769-5
• (horvátul) Barić, Eugenija et al. Hrvatska gramatika (Horvát grammatika). 2. kiadás. Zágráb: Školska knjiga. 1997. ISBN 953-0-40010-1
• (angolul) Bussmann, Hadumod (szerk.) Dictionary of Language and Linguistics Archiválva 2022. január 23-i dátummal a Wayback Machine-ben (Nyelvi és nyelvészeti szótár). London – New York: Routledge. 1998. ISBN 0-203-98005-0 (Hozzáférés: 2020. február 13.)
• (montenegróiul) Čirgić, Adnan – Pranjković, Ivo – Silić, Josip. Gramatika crnogorskoga jezika (A montenegrói nyelv grammatikája). Podgorica: Montenegró Oktatás- és Tudományügyi Minisztériuma. 2010. ISBN 978-9940-9052-6-2 (Hozzáférés: 2020. február 13.)
• (angolul) Eastwood, John. Oxford Guide to English Grammar (Oxford angol grammatikai kézikönyv). Oxford: Oxford University Press. 1994, ISBN 0-19-431351-4 (Hozzáférés: 2023. május 17.)
• (franciául) Grevisse, Maurice – Goosse, André. Le bon usage. Grammaire française (A jó nyelvhasználat. Francia grammatika). 14. kiadás. Bruxelles: De Boeck Université. 2007. ISBN 978-2-8011-1404-9 (Hozzáférés: 2023. május 17.)
• Hegedűs Rita. „A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni?” – A függő beszéd. THL2 – A magyar nyelv és kultúra tanításának folyóirata. 2012. 1–2. sz. ISSN 1787-1417. 15–23. o. (Hozzáférés: 2020. február 13.)
• (szerbül) Klajn, Ivan. Gramatika srpskog jezika (A szerb nyelv grammatikája). Belgrád: Zavod za udžbenike i nastavna sredstva. 2005. ISBN 86-17-13188-8 (Hozzáférés: 2023. május 17.)