Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Euklideszi tér (lineáris algebra) különböző aspektusait és a mai társadalomra gyakorolt hatását. Történelmi eredetétől napjaink relevanciájáig elemezzük azokat a különböző szempontokat, amelyek a Euklideszi tér (lineáris algebra)-et sokféle ember érdeklődésére számot tartó témává teszik. Multidiszciplináris megközelítésen keresztül megvizsgáljuk a Euklideszi tér (lineáris algebra) gazdasági, társadalmi, kulturális és politikai vonatkozásait, azzal a céllal, hogy megértsük a kortárs világra gyakorolt hatását. Hasonlóképpen, elmerülünk a témával kapcsolatos vitákban és vitákban, különböző szempontokat és véleményeket mérlegelve, hogy teljes áttekintést adjunk a téma fontosságáról. Csatlakozzon hozzánk a Euklideszi tér (lineáris algebra) túrán, és fedezze fel jelentőségét még ma!
Euklideszi térnek[* 1] nevezzük azon véges dimenziós valós vektortereket, melyekben a vektorterek axiómáin felül értelmezve van egy skaláris szorzat. A skaláris szorzat alapján definiálható egy vektor hossza, illetve két vektor hajlásszöge, így az euklideszi terekben lehet geometriát végezni. Az euklideszi vektorterek közvetlen általánosításai a skalárszorzatos vektorterek.
Legyen V egy véges dimenziós valós vektortér. A leképezést skalárszorzatnak nevezzük, ha teljesíti a következő feltételeket:
A skalárszorzatot nevezik még belső szorzatnak is. Két vektor skaláris szorzatának jelölésére mellett az illetve az képlet is használatos. Egy skalárszorzattal ellátott véges dimenziós vektorteret euklideszi térnek nevezünk.
Legyen egy bázis V-ben. Ekkor az ehhez a bázishoz tartozó skaláris szorzatot a következő képlet definiálja:
Könnyen látható, hogy az így definiált leképezés pozitív definit, szimmetrikus és bilineáris, azaz megfelel a fenti definíciónak. A szakirodalom egy része csak ezt a bázishoz tartozó skaláris szorzatot taglalja.
Ha egy euklideszi tér és egy altér, akkor a skalárszorzat U-ra történő megszorításával U is euklideszi tér.
A skalárszorzat kielégíti a Cauchy–Bunyakovszkij–Schwarz-egyenlőtlenséget: ha , akkor .
Egy euklideszi térben egy v vektor hosszát a
képlet definiálja. A skalárszorzat pozitív definit volta miatt a négyzetgyök alatt mindig egy nemnegatív szám áll, így a fenti képlet értelmes. A Cauchy–Bunyakovszkij–Schwarz-egyenlőtlenségből következik, hogy ez a hosszfogalom kielégíti a háromszög-egyenlőtlenséget, azaz bármely vektorokra
Ha vektorok, akkor az általuk bezárt szöget a következő képlet definiálja:
A jobb oldal a Cauchy–Bunyakovszkij–Schwarz-egyenlőtlenség szerint pozitív, így valóban létezik olyan szög, aminek ez a koszinusza. Ez a definíció a koszinusztétel általánosítása. Egy euklideszi vektortérben két vektort ortogonálisnak vagy merőlegesnek nevezünk, ha az általuk bezárt szög derékszög; ezzel ekvivalens, hogy a két vektor skalárszorzata nulla.
Egy bázist ortogonálisnak nevezünk, ha az azt alkotó vektorok páronként ortogonálisak egymásra. A bázis ortonormált, ha ortogonális és minden bázisvektor egység hosszú. Bármely ortogonális bázis ortonormálttá alakítható az egyes bázisvektorok normálásával, azaz úgy, hogy minden egyes vektort elosztunk a saját hosszával. Általánosabban, egy tetszőleges bázis ortonormálttá alakítható a Gram–Schmidt-eljárással.