Eszterhás István

A mai cikkben a Eszterhás István-et fogjuk megvizsgálni, amely koncepció az utóbbi időben nagy érdeklődést váltott ki. A társadalom fejlődésével a Eszterhás István releváns témává vált, amely számos területet felölel, a technológiától a pszichológiáig. Ebben az átfogó tanulmányban a Eszterhás István különböző aspektusait, az emberek mindennapi életére gyakorolt ​​hatását és a jelenlegi környezetben való relevanciáját elemzik. Ez a cikk az eredetétől a kortárs kultúrára gyakorolt ​​hatásáig átfogó és részletes képet nyújt a Eszterhás István-ről, azzal a céllal, hogy mélyebben megértse ezt a folyamatosan fejlődő jelenséget.

Ez a szócikk a barlangkutatóról szól. Hasonló címmel lásd még: Eszterhás István (egyértelműsítő lap).
Eszterhás István
Született1941. január 24.
Eger
Elhunyt2020. augusztus 2.[1][2](79 évesen)
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozása
  • tanár
  • szpeleológus
  • igazgató
KitüntetéseiVass Imre-érem, Kadić Ottokár-érem
A Wikimédia Commons tartalmaz Eszterhás István témájú médiaállományokat.

Eszterhás István (Eger, 1941. január 24. – 2020. augusztus 2.) tanár, barlangkutató, vulkanológus.

Élete

Az egri Tanárképző Főiskolán szerzett földrajz-biológia-rajz szakos tanári diplomát 1964-ben. Az Isztiméri Általános Iskola igazgatóhelyettese, majd igazgatója volt 1967–2001 között, nyugdíjazásáig.

Munkássága

A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Vulkánszpeleológiai Kollektívájának vezetője (1983-tól), az UIS (Nemzetközi Szpeleológiai Unió) Pszeudokarszt Bizottságának elnöke (1977), a New York-i Felfedezők Klubjának tagja (2000) volt. Európa mintegy 3500-4000 barlangjában járt, kutatott. Több turisztikai könyv társszerzője és mintegy 200 barlangtani tanulmányt, cikket publikált hazai és külföldi folyóiratokban és tanulmánykötetekben 1981–2016 között. A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulattól 1999-ben Vass Imre-érem, 2010-ben Kadić Ottokár-érem, a Cambridgei Nemzetközi Életrajzi Központtól 2001-ben „A XXI. Század Kiemelkedő Kutatója” elismerést kapott. 2004-ben Isztimér díszpolgárává választották.

A Másfélmillió lépés Magyarországon sorozat Bodajktól Zircig a Bakonyban című részében ő kalauzolta a stáb tagjait az Alba Regia-barlangban és környékén.

Művei

  • A Tihanyi-félsziget barlangkatasztere; Veszprém megyei Múzeumok Igazgatósága, Veszprém, 1987 (A Bakony természettudományi kutatásának eredményei)
  • Lychnis. Szemelvények a vulkáni kőzetekben keletkezett barlangok kutatásáról; szerk. Eszterhás István; Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Vulkánszpeleológiai Kollektívája, Bp., 1994
  • Balatonkenesei tatár-likak; Önkormányzat, Balatonkenese, 2015

Jegyzetek

  1. ↑ Isztimér honlapja
  2. ↑ Virtuális Barlangkutató Társulat Facebook-oldalán Tarsoly Péter megemlékezése 2020. aug. 3-án

Források

További információk

  • B. Kiss László: A tanár bácsi híres felfedező. Fejér Megyei Hírlap, 2011. július 9. 11. old.
  • Jan Urban: István Eszterhás (1941 – 2020). Sopra e sotto il Carso, 2020. augusztus. (9. évf. 8. sz.) 43–46. old.
  • Tarsoly Péter: Eszterhás István 1941 Eger – 2020 Székesfehérvár. MKBT Tájékoztató, 2020. július–augusztus. 16–17. old.