Erdélyi hérics

Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Erdélyi hérics-et, amely téma az elmúlt években nagy érdeklődést váltott ki. Ennek eredetétől napjaink relevanciájáig elmerülünk egy kimerítő elemzésben, amely különböző szempontokat és perspektívákat fog kitérni. A Erdélyi hérics egy nagyon fontos téma, amely megérdemli, hogy különböző nézőpontokból foglalkozzunk, ezért elmélyülünk a következményeiben, a társadalomra gyakorolt ​​hatásában és a jelenlegi kontextusban relevanciájában. Ebben a cikkben igyekszünk mélyebbre ásni a Erdélyi hérics-et, és átfogó és részletes látásmódot nyújtunk az olvasónak, amely lehetővé teszi számukra, hogy megértsék a téma fontosságát és hatókörét.

Erdélyi hérics
Magyarországon fokozottan védett
Természetvédelmi érték: 250 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Boglárkavirágúak (Ranunculales)
Család: Boglárkafélék (Ranunculaceae)
Nemzetség: Hérics (Adonis)
Faj: A. x hybrida
Tudományos név
Adonis x hybrida
Wolff
Szinonimák

  • Adonis transsylvanica

Az erdélyi hérics (Adonis x hybrida vagy Adonis transsylvanica) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályának a boglárkavirágúak (Ranunculales) rendjéhez, ezen belül a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjához tartozó, Magyarországon fokozottan védett, reliktum-endemikus[1] faj.[2] Az első Magyarországon védetté nyilvánított faj (1971), 2001-től pedig fokozottan védett.[2] A faj 1935-ben Csorváson talált példányait Jávorka Sándor volgamenti héricsnek (Adonis volgensis) határozta meg,[2] később ennek és a tavaszi héricsnek (Adonis vernalis) állandósult hibridjének tekintették.[3] A Sramkó Gábor botanikus vezetésével napjainkban (2012) folyó genetikai vizsgálatok kiderítették, hogy a csorvási növény mégsem hibrid, hanem maga a volgamenti hérics.[4]

Elterjedése, élőhelye

Az erdélyi héricsnek Közép-Európában jelenleg (2005) mindössze öt (két romániai és három magyarországi) termőhelye ismert.[2] A magyarországi állomány nagysága csupán néhány száz tő.[3] Élőhelyei a löszpusztagyepek, termőtalaja löszön kialakult típusos alföldi mészlependékes csernozjom.[2][3]

Megjelenése

15–30 cm magas, elágazó szárú növény. Levelei szórt állásúak, 2-3-szor szárnyasan hasadtak. A levélsallangok fonalas lándzsásak, 1–3 mm szélesek, fonákukon kissé szőrösek. Magános, csúcsálló virágai sötétsárgák, kisebbek és sötétebb árnyalatúak, mint a tavaszi héricséi, a szirmok száma változó. Zárt bimbói már márciusban kibújnak a földből. Április a virágzás csúcspontja, májusban a termésképzéskor a megnyúló virágzati tengelyen a terméscsoport lefelé hajlik. A termések beérésekor a nyél már szinte a föld felszínéig lehajlik. Termése bókoló kocsányú csoportos aszmag, melyben a terméskék sima falúak.[2][3]

Jegyzetek

  1. ↑ Turcsányi G. (szerk.): Természet- és tájvédelem. Egyetemi jegyzet SZIE-MKK-KTI. Gödöllő, 2008 p.48.
  2. ↑ a b c d e f Erdélyi hérics (Adonis x hybrida). (Hozzáférés: 2012. május 24.)
  3. ↑ a b c d Élővilág enciklopédia: A Kárpát-medence gombái és növényei, szerk. Ujhelyi Péter, Budapest: Kossuth kiadó, 2006, ISBN 9630948516
  4. ↑ Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság. . (Hozzáférés: 2012. május 24.)

Források