Ebben a cikkben elmélyülünk a Dolomit lenyűgöző világában, feltárjuk annak számos oldalát, és felfedezzük a mindennapi élet különböző területeire gyakorolt hatását. A Dolomit széles körben kutatott és vitatott téma, nagy érdeklődést és kíváncsiságot vált ki a tudománytól a művészetig, a populáris kultúrán és általában a társadalomon keresztül. Ezen a vonalon elemezzük, hogyan fejlődött a Dolomit az idők során, milyen következményekkel jár ma, és milyen trendeket és kihívásokat jelent a jövőre nézve. Készüljön fel egy felfedező és inspiráló utazásra, ahol minden bekezdés közelebb visz a Dolomit fontosságának és relevanciájának megértéséhez a mai világban.
Dolomit | |
![]() | |
Általános adatok | |
Névváltozatok | gyöngypát, barnapát |
Kémiai név | kalcium-magnézium-karbonát |
Képlet | CaMg(CO3)2 |
Kristályrendszer | trigonális |
Ásványrendszertani besorolás | |
Osztály | Karbonát- és rokon ásványok |
Alosztály | Pótanion nélküli vízmentes karbonátok |
Csoport | Dolomitcsoport |
Azonosítás | |
Megjelenés | táblás, oszlopos, cseppkőszerű, szemcsés, tömeges |
Szín | fehér, szürke, rózsaszínes |
Porszín | színtelen |
Fény | üvegfényű |
Átlátszóság | átlátszó vagy áttetsző |
Keménység | 3,5-4,0 |
Hasadás | romboéder szerint kiváló |
Törés | kagylós |
Oldhatóság | híg sósavban rosszul oldódik |
Sűrűség | 2,84[1] g/cm³ |
Különleges tulajdonság | gyakran ikresedik |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Dolomit témájú médiaállományokat. |
A dolomit egy karbonátásvány, a kalcium-magnézium-karbonát trigonális kristályrendszerű ásványa. Legtöbbször dolomitnak nevezik a túlnyomórészt dolomitból álló üledékes kőzetet, a dolomitkövet is. A természetben jellemzően mészkővel keveredve alkot kőzetet, e kőzettípust együttesen karbonátos kőzeteknek hívják. Ha a kőzetben kalcit a több, mészkőről beszélünk, ha a dolomit, meszes dolomitról.
A dolomit szó Déodat Gratet de Dolomieu(en) francia mineralógus nevéből származik.[2]
A hőbomlás után, oxidok keletkeznek, például .
Jelen esetben (a fenti egyenletnél) az oxid a és a .
Önálló kristályalakja jellemzően romboéderes, néha nyereg- vagy lencse alakú kristályokat növeszt, de a leggyakrabban szemcsés, tömött vagy földes szövetű. Gyakran alkot pszeudomorfózákat más ásványok után.
Színe a különféle szennyező anyagoktól változatos: fehér, vöröses, barna (barnapát), zöldes, szürke, sőt, feketés is, ami a vas- vagy mangántartalomtól ered. Keménysége és tömöttsége a kalciténál valamivel nagyobb. Hideg savval csak por alakban oldható, meleg sav azonban nagyobb darabokat is felold pezsgés kíséretében.
A lángot sárgáspirosra festi (Ca) kiváltképp a HCl-oldata, s egy fehér maradék marad vissza, amely kobaltoldattal megcsöppentve és ismét hevítve vörös lesz (Mg). A dolomit izomorf a kalcittal s az izomorf elemek (Fe, Mn, Zn) részben helyettesítése által keletkeznek a válfajok is.
Európai lelőhelyei a Szent Gotthárd-hágó környéke, (Tirol), Freiberg, Joachimsthal, valamint Traversalla vidéke. Magyarországon is előfordul többek között a Budai-hegységben, a Bakonyban és a Bükkben.[3]