Mai cikkünkben a Denaturált szesz-ről fogunk beszélni, egy olyan témáról, amely az utóbbi időben kétségtelenül sokak figyelmét és érdeklődését felkeltette. Akár a mai társadalomban betöltött relevanciája, akár a mindennapi élet különböző aspektusaira gyakorolt hatása miatt, akár egyszerűen cselszövése és titokzatossága miatt, a Denaturált szesz vita, elmélkedés és kutatás találkozási pontja lett. Ebben a cikkben tovább fogjuk vizsgálni a Denaturált szesz különböző oldalait és dimenzióit, azzal a céllal, hogy olvasóinknak teljesebb és tágabb képet nyújtsunk erről a lenyűgöző témáról.
A denaturált szesz olyan etil-alkohol, melyhez olyan – gyakran mérgező – adalékokat kevernek, hogy emberi fogyasztásra alkalmatlanná váljon, de eredeti céljára felhasználható maradjon. Az eljárás oka, hogy a tiszta etanolt a legtöbb országban súlyosan megadóztatják, mint alkoholos italt. Időnként befestik, hogy a tiszta etanollal ne lehessen összetéveszteni.
A denaturált szeszt főleg oldószerként használják, vagy szeszlámpák, kerti sütők üzemanyagaként. Ipari felhasználása igen széles körű, ezért adalékok és módszerek százait használják denaturálásra. Általában 10%-nyi metanolt kevernek hozzá, de előfordul izopropanol, aceton, metil-etil-keton, metil-izobutil-keton és denatónium benzoát is.
Az alkohol denaturálása nem változtat a folyadék kémiai összetételén, de a hozzákevert anyagok ihatatlanná teszik. (A denaturáció itt a fogyaszthatatlanságra utal, nincs köze a biokémiai denaturációhoz.)
Az adalékokat úgy választják ki, hogy a szeszt ne lehessen lepárlással, vagy egyéb egyszerű módszerrel ismét ihatóvá tenni. A metanol az etanoléhoz közeli forráspontja miatt kedvelt e célra, és mert kis mennyiségben is mérgező. A denaturált szeszt több országban is kékre vagy lilára kell színezni.
A denaturált szesz adómentessége a 18. század közepéről származik.
Annak ellenére, hogy mérgező, olykor – alacsony ára miatt – alkoholos italok helyett fogyasztják[1] – ami könnyen vakságot vagy halált okozhat, ha a szesz metanolt is tartalmaz. Ennek megelőzése érdekében sokszor denatónium benzoátot adnak hozzá, melynek íze különlegesen keserű, vagy piridint, ami kellemetlen szagot kölcsönöz a szesznek. Előfordul hánytatók bekeverése is, például az ipekakuána gyökereiből készült szirupé. Lengyelországban és más európai országokban a denaturált szesz nem tartalmaz metanolt vagy más, súlyosan mérgező anyagot, csak keserű ízt (például acetilszalicilsav) és rossz szagot okozó anyagokat.
Magyarországon a teljes denaturáláshoz metil-etil-keton, metil-izobutil-keton, izopropil-alkohol és terc-butanol különböző keverékeit alkalmazzák, melyekhez minden esetben denatónium benzoátot kell keverni. A szesz befestése nem kötelező.[2]
A denaturált szesz felhasználása széles körű: