Ebben a cikkben a Delicatessen témával foglalkozunk, amely nagy érdeklődést váltott ki a mai társadalomban. A Delicatessen egy olyan téma, amely a mindennapi élet különböző területeit érinti, a politikától és a gazdaságtól a kultúráig és az oktatásig. Ez egy olyan téma, amely vitát, elmélkedést és kritikát generál, és ez kétségtelenül alapvető a jelenlegi valóság megértéséhez. Ebben a cikkben a Delicatessen különböző aspektusait fogjuk megvizsgálni, elemezve hatását, következményeit és relevanciáját a mai világban. Emellett különböző nézőpontokat és szakértői véleményeket mutatunk be a Delicatessen-ről, azzal a céllal, hogy teljes és gazdagító képet nyújtsunk a ma oly aktuális témáról.
Delicatessen (Delicatessen) | |
1991-es francia film | |
![]() | |
Jelenet a filmből | |
Rendező | Marc Caro Jean-Pierre Jeunet |
Producer | Claudie Ossard |
Műfaj |
|
Forgatókönyvíró | Gilles Adrien Marc Caro Jean-Pierre Jeunet |
Főszerepben | Dominique Pinon Jean-Claude Dreyfus Marie-Laure Daugnac Karin Viard |
Zene | Carlos d’Alessio |
Operatőr | Darius Khondji |
Vágó | Hervé Schneid |
Hangmérnök |
|
Jelmeztervező | Valérie Pozzo di Borgo |
Díszlettervező |
|
Gyártás | |
Gyártó | Constellation U.G.C. Hachette Première Sofienergie Sofinergie 2 Investimage 2 Investimage 3 Victoires Productions |
Ország | ![]() |
Nyelv | francia |
Játékidő | 95 perc |
Forgalmazás | |
Forgalmazó | ![]() |
Bemutató | ![]() ![]() |
Korhatár | ![]() |
További információk | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Delicatessen témájú médiaállományokat. | |
A Delicatessen 1991-ben készült francia filmszatíra, szürreális fekete komédia. A történet és a dramaturgia abszurditása, a groteszkbe hajló színészi játék, a sodró képi világ és a vágás ritmusa az 1990-es évek francia új hullámának kultuszfilmjévé avatta. A több alkotást (L’évasion, 1978; Le manège, 1980; Elveszett gyerekek városa, 1995) is jegyző rendezőpáros, Marc Caro és Jean-Pierre Jeunet első egész estés játékfilmje.
1991-ben forgatókönyvírói elnyerték az Európai Filmdíjat, a Tokiói Nemzetközi Filmfesztivál fődíját, valamint a Katalóniai Nemzetközi Filmfesztivál rendezői, férfi főszereplői, filmzenei és forgatókönyv-írói díját. 1992-ben a forgatókönyv-írói, az elsőfilmes rendezői, vágói és díszlettervezői kategóriákban a film négy César-díjat vitt el.
A film az 1950-es évek tárgyi kultúráját tükröző, de egy feltehetően jövőbeni világégés sújtotta francia városban játszódik. A világ a poklot idézi, az élet és a megélhetés kilátástalan, bankjegy helyett bab és borsó a fizetőeszköz, az élelmiszer és az önzetlen emberi kapcsolat egyaránt hiánycikk. A jólelkű, barátságos, állás nélkül maradt cirkuszi bohóc, Louison (Dominique Pinon) egy apróhirdetésre jelentkezve szegődik el a mészáros Clapet-hoz (Jean-Claude Dreyfus) mindenesnek. Szállást is kap a bérházban, ám egyvalamit nem tud: az apróhirdetésre jelentkező mindenesek rendre Clapet földszinti hentesáruboltjában végzik darált húsként kiporciózva – a lakók tudtával és összefogásával. Louison azonban meghitt kapcsolatba kerül a mészáros legfelső emeleten lakó vaksi leányával, Julie-vel (Marie-Laure Daugnac), aki mindent elkövet annak érdekében, hogy az új mindenes megmeneküljön apja hentesbárdja elől. A város csatornarendszerében illegalitásban élő, vegetáriánus terroristákhoz, a trogloditákhoz fordul segítségért, akik eltökélt tökéletlenségükkel, a kétbalkezesek igyekezetével tesznek meg mindent rosszul Louison kiszabadításáért.
A főszereplők kalandjain keresztül a néző megismerkedhet az abszurd ház bizarr lakóival, élükön az embertelen és szadista Clapet-val, a konzervdobozokat báránybégetésre hangoló emeleti lakókkal, az eltökélt öngyilkossági kísérleteiből rendre megmenekülő Aurore Interligatorral, az önellátásra berendezkedő, csigát és békát tenyésztő alagsori úrral. Tanúja lehet a lépcsőházba gurult pamutgombolyagja után kacsázó Tapioca nagymama lemészárlásának és kiporciózásának, és minden gyerek álmának: hogy lehet és kell egy fürdőszobát megtölteni színültig vízzel. A film egyik nagyjelenete Clapet és Mademoiselle Plusse szeretkezése a nyikorgó vaságyon, amelyhez gyors, egymást követő vágásokkal a ház egyes lakóinak hasonló ritmusú tevékenysége ad kísérőzenét egészen a végső pillanatig, majd ezt követően Louison és Mademoiselle Plusse kedves és dramaturgiailag tökéletes jelenete, amelynek során az ágy szélén rugózva és feszülten fülelve igyekeznek megállapítani: hol helyezkedhet el a nyikorgásért felelős rugó.