Ebben a cikkben a Csupor nemzetség-ről fogunk beszélni, egy olyan témáról, amely különböző területeken váltott ki érdeklődést és vitát. A Csupor nemzetség olyan fogalom, amely a történelem során kíváncsiságot és vitákat váltott ki, és nagy hatást gyakorolt a társadalomra és az emberek egymás közötti interakciójára. Megvizsgáljuk a Csupor nemzetség-hez kapcsolódó különböző szempontokat, az eredetétől és fejlődésétől a mindennapi életben való részvételéig. Ebben a cikkben különféle nézőpontokat és véleményeket tárunk fel a Csupor nemzetség-ről, azzal a céllal, hogy átfogó és gazdagító képet adjunk erről a nagyon releváns témáról.
A Csupor nemzetség (Chupor, Chupur) nemzetség a 13. század elején élt, rövid életű nemzetség volt.
A Csupor nemzetség birtokainak nagy része a Csongrádi vár közelében feküdt. A tatárjárás előtt Csongrád vármegyében, birtokukban volt a Szeged melletti Tápé és egy Vártó nevű halastó.
1241-ben a tatárjáráskor a tatárok a nemzetség majdnem minden itteni tagját legyilkolták.
1247-ben, a tatárjárás után a Szegedre betelepült hospesek azzal a kéréssel fordultak IV. Béla királyhoz, hogy adományozza nekik a földjükkel szomszédos, a csongrádi várhoz tartozó Tápé nevű lakatlan földet és a Vártó nevű csongrádi várhoz tartozó halastavat, amely korábban a Csupor nemzetség birtoka volt.
Mivel a nemzetség itteni tagjait a tatárok legyilkolták, IV. Béla király nem támasztott akadályt kérésükkel szemben, örök jogon megkapták a kért területet.
E nemzetségből valónak vallják magukat még a Monoszlói Csupor családhoz tartozó Csupor Miklós, aki 1351-ben esztergomi érsek és testvére Tamás országbíró, valamint az 1412-ben Körös vármegyei főispán Csupor Pál és három gyermeke: Ákos, Demeter, György és az 1467-ben erdélyi vajdaként említett Csupor Miklós is, aki 1473-ban esett el.