Csák Demeter (országbíró)

A Csák Demeter (országbíró) olyan téma, amely sok vitát váltott ki az elmúlt években. A társadalom előrehaladtával ez a kérdés egyre aktuálisabbá és polarizálóbbá válik, és ellentmondásos véleményeket generál a különböző szektorokban. Ez a cikk a Csák Demeter (országbíró) alapos elemzésére törekszik, feltárja annak különböző aspektusait, és objektív és naprakész információkat nyújt a témáról. Átfogó megközelítés révén teljes és kiegyensúlyozott képet kíván nyújtani az olvasónak a Csák Demeter (országbíró)-ről, ezáltal lehetővé téve a szóban forgó probléma szélesebb és gazdagabb megértését.

Ez a szócikk a II. András és IV. Béla uralkodása alatt aktív főúrról szól. Hasonló címmel lásd még: Csák Demeter (egyértelműsítő lap).
Csák Demeter
Csák nembeli Demeter országbírói pecsétje
Csák nembeli Demeter országbírói pecsétje
Születettnem ismert
nem ismert
Elhunyt1287
nem ismert
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása

Csák nembeli Demeter (? – ?, 1245 után, de 1254 előtt)[1] magyar főúr, II. András és IV. Béla uralkodása alatt országbíró (1233–1234, 1242–1245), élete során Vas, Pozsony, Bács, Csanád és Moson vármegyék ispánja is volt.

Életútja

A Csák nemzetség Pápocot és Ugodot birtokló ugodi ágának sarja, Csák nembeli Luka (vagy Lukács) fia volt.[2] Testvére volt Csák nembeli Pózsa, egyes feltevések szerint pedig Csák nembeli Ugrin kalocsai érsek is.[3]

Demeter 1217–1218-ban az uralkodó kíséretében részt vett II. András magyar király szentföldi hadjáratában. András bizalmi embereként 1217-től 1230-ig asztalnokmester, ezzel párhuzamosan 1217-től 1224-ig Vas, 1225-től 1229-ig Pozsony vármegye ispánja volt.[4] 1221-ben Boglár birtokosa lett,[5] 1222-ben egyike volt az Aranybullát kézjegyükkel megerősítő főuraknak.[6] II. András 1225 előtt Demeternek adományozta az addig a szentmártoni (ma pannonhalmi) bencésekhez tartozó küszéni monostort, hogy várrá alakíthassa át. A bencések és Demeter között pereskedés indult, amelyre válaszul az asztalnokmester magához ragadta a bencések abdai birtokát is. A szerzetesrend több pápai bullát is kijárt Abda visszaszerzése érdekében (1225, 1227–1228, 1238, 1244), de Csák Demeter haláláig sem szolgáltatta vissza a falut.[7] Az erőszakos birtokszerzés nem volt idegen Demetertől, egy másik korabeli említés szerint a veszprémi káptalan merenyei birtokát is igyekezett magához ragadni.[8]

1233–1234-ben Demeter az országbírói feladatokat látta el, egyúttal Bács vármegye ispánja is volt.[9] 1230-ban az uralkodóval szemben annak fia, Béla herceg – a későbbi IV. Béla – pártjához csatlakozott. Béla 1235-ös trónra lépését követően, 1237 és 1241 között Demeter Csanád vármegyei ispán volt, 1242 és 1245. április 26-a között pedig másodszor is betöltötte az országbírói tisztséget, egyúttal Moson vármegye ispáni hivatalát viselte.[10] 1245 utáni éveiről nem tudni.[11]

Demeter egy ismeretlen nevű leánygyermeket és három fiúutódot hagyott maga után: Csákot, aki báni címmel rendelkezett és bakonyi örökös gróf volt, valamint Ugodot és Ádámot. A Demetertől származó ugodi ágnak dédunokájában, Csák nembeli Móricban (1291–1336) szakadt magva, aki bár megházasodott, később domonkos szerzetessé lett.[12]

Jegyzetek

  1. ↑ Pór 1887 304. o.
  2. ↑ Pór 1887 304. o.; Pór 1888 15–16. o.; Markó 2000 260. o.
  3. ↑ Wertner 1900 167. o.
  4. ↑ Wertner 1990 167. o. (Vas vármegyei ispánságát az 1219–1222 közötti évekre teszi); ÚMÉL 2001 1062. o.
  5. ↑ Wertner 1990 167. o.
  6. ↑ Pauler 1893 II. köt. 98–100. o.
  7. ↑ Karácsonyi 1901 II. köt. 310–311. o.; Figler 1995 19. o. • Vö. Wertner 1900 167. o.
  8. ↑ Wertner 1900 167. o.
  9. ↑ ÚMÉL 2001 1062. o.
  10. ↑ Wertner 1900 167. o.; ÚMÉL 2001 1062. o.
  11. ↑ Wertner 1900 167. o.
  12. ↑ Pór 1887 304. o.; Pór 1888 15–17. o.; Wertner 1900 169–170. o. • Markó 2000 260. o. Demeter két fiúutódját említi.

Források

  • ↑ Figler 1995: Figler András: A régi Abda története. In Emlékkönyv Abda község áttelepülésének és temploma felszentelésének 150. évfordulójára. Szerk. Somogyi Éva, Figler András. Abda: Abda Község Önkormányzata. 1995. 12–27. o.  
  • ↑ Karácsonyi 1901: Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia. 1901.  
  • ↑ Markó 2000: Markó László: A magyar állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig: Életrajzi lexikon. Budapest: Magyar Könyvklub. 2000. ISBN 963-547-085-1  
  • ↑ Pauler 1893: Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt. Budapest: Akadémia. 1893.  
  • ↑ Pór 1887: Pór Antal: Boldog Csáki Móricz, szent-domonkos-rendi szerzetes. Katolikus Szemle, I. évf. (1887) 303–313. o.
  • ↑ Pór 1888: Pór Antal: Trencsényi Csák Máté (1260–1321). Budapest: Méhner. 1888. = Magyar Történeti Életrajzok,  
  • ↑ ÚMÉL 2001: Új magyar életrajzi lexikon I. (A–Cs). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. 1062. o. ISBN 963-547-414-8  
  • ↑ Wertner 1900: Wertner Mór: Adalékok a Csák nemzetség történetéhez. Turul, XVIII. évf. (1900) 162–171. o.