Cervantes Intézet

Ma a Cervantes Intézet továbbra is nagy jelentőségű téma a mai társadalomban. Hatása életünk különböző területein érezhető volt, a technológiától a politikáig, a kultúráig és a gazdaságig. Ez egy olyan téma, amely vitákat, egymásnak ellentmondó véleményeket váltott ki, és jelentős változásokat hozott életünkben és a körülöttünk lévő világ felfogásában. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Cervantes Intézet jelentőségét, és azt, hogy hogyan befolyásolta mai gondolkodásunkat és cselekvésünket.

Cervantes Intézet

Alapítva1991
SzékhelyMadrid
VezetőLuis García Montero
A Cervantes Intézet weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Cervantes Intézet témájú médiaállományokat.

A Cervantes Intézet (Instituto Cervantes) a Spanyol Királyság által működtetett kulturális intézet és nemzetközi spanyol nyelviskola. Évente több mint 80 ezres tanulóforgalmával a spanyol nyelv oktatásának legnagyobb intézménye a világon, amely 2005-ben Asztúria Hercege-díjat (Premio Príncipe de Asturias) is nyert „Kommunikáció és humán tudományok” (Comunicación y Humanidades) kategóriában. Központja Madridban és Alcalá de Henaresben, Miguel de Cervantes szülőhelyén található.

Történet és tevékenységek

A Cervantes Intézetet a spanyol állam alapította 1991-ben. Fő célkitűzése a spanyol nyelv terjesztése és tanítása, valamint Spanyolország és a Hispano-Amerikai országok kultúrájának terjesztése. Ezeken kívül az alábbi fontosabb feladatokat látja el:

  • A DELE (Diploma de Español como Lengua Extranjera ’Oklevél Spanyolból mint Idegen Nyelvből’) nemzetközileg elismert spanyol nyelvvizsga szervezése és a hivatalos bizonyítványok kiállítása az intézményben tanulók részére.
  • Spanyol nyelvtanfolyamok szervezése.
  • Továbbképzések szervezése spanyoltanárok részére.
  • Hispanisták tevékenységének támogatása.
  • Kulturális tevékenységek elősegítése más szervezetekkel együttműködésben.

2004-ben nyílt meg a budapesti Cervantes Intézet[1] a VI. kerületi, a Vörösmarty utca 32. szám alatt.

Jegyzetek

  1. Budapest vendége a spanyol trónörökös. Magyar Nemzet, LXVII. évf. 236. sz. (2004. szeptember 8.) 8. o.

Források

Kapcsolódó szócikkek