Buster Brown

Napjainkban a Buster Brown nagyon fontos témává vált társadalmunkban. A technológia fejlődésével és a globalizációval a Buster Brown jelentős hatással volt az emberek életére, mind személyesen, mind szakmailag. A Buster Brown megjelenése óta kiterjedt vitákat váltott ki, és számos tanulmány és kutatás tárgya. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Buster Brown-hez kapcsolódó összes szempontot, az eredetétől a mai hatásig. Elemezzük, hogyan alakította a Buster Brown viselkedésünket, interakcióinkat és környezetünket, és átgondoljuk az általa kínált kihívásokat és lehetőségeket.

Buster Brown (Newton, Georgia, 1911. augusztus 15. - New York, 1976. január 31.) amerikai szájharmonikás, énekes. Nevezetes dalai: Fannie Mae, Sugar babe.

Buster Brown


Életpályája

Brown a georgiai Cordele városában született. Az 1930-as és 1940-es években szájharmonikán játszott a helyi éjszakai klubokban. Ekkoriban néhány nem üzleti célú hangfelvétel készült vele.Ezek közé tartozik a "War Song" és az "I'm Gonna Make You Happy" (1943), amelyeket akkor rögzítettek, amikor a Fort Valley (Georgia) Állami Tanári Főiskola népfesztiválján játszott a Kongresszusi Könyvtár Népzenei Archívumának. [1]

1956-ban New Yorkba költözött, ahol a Fire Records tulajdonosa Bobby Robinson fedezte fel. 1959-ben, majdnem 50 éves korában készítette híressé vált felvételét a "Fannie Mae"-t, amely a 38. helyre került az Egyesült Államokban a Top 40 listán. A dal remake-jeét Louis Jordan készítette el 1960-ban „Is You Is or Is You Ain't My Baby” címen - e változat 1960-ban elérte a 81. helyet a popslágerlistákon, de nem került fel az R&B listára.[2][3] Buster Brown másik nagy sikere a "Sugar Babe" című dal volt volt az egyetlen másik slágere 1962-ben, amely az R&B listán a 19., a popslágerlistákon pedig a 99. helyet érte el.

A későbbi években a Checker Records és számos kis lemezkiadó számára készített felvételeket.[4]

Ismét figyelmet kapott 1973-ban, amikor a "Fannie Mae" című dala bekerült az American Graffiti cmű filmbe.

Emlékezete

Sugar Babe című dalát később a Bill Wyman's Rhythm Kings is műsorára tűzte.

Diszkográfiája

Stúdióalbuma

  • New King of the Blues (Fire, 1961)

Válogatáslemezei

  • Get Down With Buster Brown (Souffle, 1973)
  • Raise a Ruckus Tonight (DJM, 1976)
  • Toughest Terry & Baddest Brown (Sundown, 1986) – Sonny Terryvel
  • Good News (Charly, 1989)
  • The Very Best of Buster Brown (Collectables, 1999)


Jegyzetek

  1. ↑ Dixon, Robert, John Godrich és Howard Rye, komp. „Blues and Gospel Records 1890–1943”, 4. kiadás. Oxford: Clarendon Press, 1997, p. 107. ISBN 0-19-816239-1
  2. ↑ Whitburn, Joel. Legnagyobb popszingle 1955–2002 (2003). ISBN 0-89820-155-1 
  3. ↑ Legjobb R&B/Hip-Hop kislemezek: 1942–2004 
  4. ↑ Buster Barna

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Buster Brown (musician) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

Kapcsolódó szócikkek

További információk