A mai világban a Bodo Ramelow olyan témává vált, amely nagyon fontos és sok ember számára érdekes. Akár a társadalomra gyakorolt hatása, akár történelmi jelentősége, akár a populáris kultúrára gyakorolt hatása, akár a tudományos területen betöltött jelentősége miatt, a Bodo Ramelow széles közönség figyelmét felkeltette. Az évek során vitákat váltott ki, kutatásokat generált, és különféle elméletek születtek, amelyek különböző összefüggésekben próbálják megmagyarázni szerepét és jelentését. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Bodo Ramelow-et, és megpróbáljuk megérteni annak különböző oldalait, valamint a modern világra gyakorolt mélyreható hatását.
Bodo Ramelow | |
![]() | |
Türingia miniszterelnöke | |
Hivatalban Hivatalba lépés: 2020. március 4. | |
Előd | Thomas Kemmerich |
Hivatali idő 2014. december 5. – 2020. február 5. | |
Előd | Christine Lieberknecht |
Utód | Thomas Kemmerich |
Született | 1956. február 16. (69 éves)[1][2][3][4][5] Osterholz-Scharmbeck[2][5][6] |
Párt | Baloldali Párt |
Foglalkozás |
|
Vallás | evangélikus kereszténység |
Díjak | Israel Jacobson Prize (Charlotte Knobloch, 2018. május 7.) |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Bodo Ramelow témájú médiaállományokat. |
Bodo Ramelow (Osterholz-Scharmbeck, 1956. február 16. –) német politikus, 2014-től – kisebb megszakítással – Türingia miniszterelnöke.
Németország nyugati felében, egy alsó-szászországi kisvárosban, Osterholz-Scharmbeckben született 1956-ban.[7] Középiskolai tanulmányait félbeszakítva kereskedőtanulónak állt a Kaufhof áruházba, nem sokkal később leérettségizett. Elvégezte a kereskedelmi főiskolát (1977), majd szakoktató lett.
1981-től tisztséget vállalt a kereskedelmi dolgozók szakszervezetében, majd az 1990-es újraegyesítés után Türingiába küldték, ahol a tartományi szakszervezetek elnökévé választották. 1999-ben – Gregor Gysi pártelnök rábeszélésére – belépett a Demokratikus Szocializmus Pártba (PDS), a későbbi Baloldali Pártba,[8] s ugyanebben az évben beválasztották a türingiai parlamentbe. 2001-ig a PDS frakcióvezető-helyettese volt, majd a képviselőcsoport első embere lett, 2003-ban pedig a párt tartományi kormányfőjelöltjének jelölték.[9] 2005 és 2009 között a a német szövetségi parlament, a Bundestag tagja volt és pártja képviselőcsoportjának alelnöke,[7] 2001 és 2005, valamint 2009 és 2014 között a Baloldali Párt frakcióvezetője volt a tartományi parlamentben.[10]
2014-ben, a szeptemberi tartományi választáson pártja a második helyen végzett a kereszténydemokrata CDU mögött,[9] az év végén pedig a türingiai tartományi gyűlés, a Landtag – szociáldemokrata (SPD) és zöld koalíciós partereivel együttműködve – miniszterelnöké választotta.[11]