Betamax

A mai világban a Betamax váratlan jelentőséget kapott. Akár a társadalomra gyakorolt ​​hatása, akár a populáris kultúrában betöltött visszhangja, akár a tudományos életben betöltött jelentősége miatt, a Betamax a vita és az elmélkedés központi témájává vált. A kezdetektől a mai fejlődésig a Betamax megjelölte az előtte és utána azt a módot, ahogyan a minket körülvevő világot észleljük. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Betamax-hez kapcsolódó különböző szempontokat, elemezzük a különböző területekre gyakorolt ​​hatását és a valóságunk alakításában betöltött szerepét.

 Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében.
Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával.
Betamax kazetták
A Sony cég SL–C7 típusjelű Betamax videómagnója
Három Betamax rendszerű Sony videómagnó, fentről lefelé: hordozható SL-2000 TT-2000-zas tuneregységgel (1982), SL-HF 300 Hi-Fi (1984), SL-HF 360 SuperBeta HiFi (1988)

A Betamax (gyakran Betának becézik) egy régi otthoni videókazetta-rendszer, melyet a Sony fejlesztett, és 1975. május 10-én hozott forgalomba. A szalag szélessége 12,7 mm, a kazetta formátuma pedig hasonlít a Betamaxot megelőző U-Matic videokazettákéhoz.

Riválisa, a VHS 1976. szeptember 9-én jelent meg a JVC szárnyai alatt. Ez a formátum a Betamaxszal ellentétben nem használt biztonsági sávot, azonban azimut-alapú felvételi technológiát alkalmazott, hogy ne legyen képáthallás. A "Betamax" név kettős jelentésből ered. A beta egy japán kifejezés, ami a felvételhez használt jeleket jelentette, a "MAX" pedig a maximumot, a formátum nagyszerűségét próbálta leírni.

A Sanyo is létrehozott egy Beta-típust, ez volt a Betacord, amit gyakran hívtak a Betamaxhoz hasonlóan BETA-nak. Érdekes, hogy a Beta-rendszerű videómagnókat a Toshiba, Pioneer, Murphy, Aiwa és a NEC, valamint Zenith Electronics Corporation és a WEGA cégek is hamar elkezdték gyártani a Sonyval kötött szerződés értelmében.

A Betamax-VHS-harc végén érdekes módon végül a VHS került ki győztesként, pedig a Betamax jobb kép- és hangminőséggel, valamint kisebb mérettel rendelkezett. A Sony cég 1988-ban gyártotta le az első VHS videómagnóját, a vereség beismeréseképpen.[1]

A Sony 2002-ben fejezte be a Betamax rendszerű videómagnók gyártását, majd 2015 novemberében bejelentették, hogy 2016 márciusától leállnak a Betamax rendszerű kazetták gyártásával is.[2]

Játékidő és szalaghossz

PAL/SECAM rendszerben

Típus Felvételi idő Szalaghossz
L-125 30 perc
L-165
L-250 65 perc 80 méter / 262 láb
L-370 95 perc
L-500 130 perc 150 méter
L-750 195 perc 222 méter / 728 láb
L-830 215 perc 246 méter

NTSC rendszerben

Típus / felvételi mód -> Beta-I Beta-II Beta-III
L-125 15 perc 30 perc 45 perc
L-165
L-250 30 perc 60 perc 90 perc
L-370
L-500 60 perc 120 perc 180 perc
L-750 90 perc 180 perc 270 perc
L-830 100 perc 200 perc 300 perc

Hivatkozások

  1. ↑ Végleg eltemetik a VHS nagy vetélytársát hvg.hu, 2015. november 10.
  2. ↑ Betamax is dead, long live VHS The Guardian, 2015. november 10.

Források

Ez a technikai tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!