Ebben a cikkben a Bacskay Zoltán izgalmas világát tárjuk fel, amely az elmúlt években számos kutató, szakértő és rajongó érdeklődését keltette fel. A Bacskay Zoltán eredetétől a kortárs társadalomra gyakorolt hatásáig jelentős szerepet játszott számos területen, a tudománytól és a technológiától a populáris kultúráig és politikáig. Ezeken az oldalakon a Bacskay Zoltán számos aspektusát, valamint a jövőre vonatkozó következményeit és perspektíváit vizsgáljuk meg. Készüljön fel egy lebilincselő és szemet nyitó utazásra, amely megkérdőjelezi a Bacskay Zoltán megértését, és elvezeti Önt a Bacskay Zoltán fontosságának átgondolására. a mai világ..
Bacskay Zoltán | |
Született | 1905. augusztus 21. Nyíregyháza |
Elhunyt | 1984. december 24. (79 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Iskolái | |
Sírhelye | Farkasréti temető (60-4-334. fülke)[1][2] |
Bacskay Zoltán (Nyíregyháza, 1905. augusztus 21. – Budapest, 1984. december 24.) magyar matematikus, egyetemi tanár.
Felsőfokú tanulmányait a budapesti tudományegyetem közgazdaság-tudományi karának gazdasági szaktanárképző intézetében folytatta, 1926–1930 között, majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen matematika–fizika szakos tanári oklevelet szerzett, 1931-ben. Ezt a következő években kiegészítette az egyetem közgazdaság- tudományi karán gazdasági matematikából szerzett bölcsészdoktori oklevéllel (1934), illetve a hitelműveletek számtana tárgykörében magántanári képesítést is szerzett (1934).
1930–1936 között a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Matematika Tanszékén volt gyakornok, majd tanársegéd; közben a budapesti Csanádi utcai felsőkereskedelmi iskolában is óraadó tanári állást vállalt, majd a Budapesti Kereskedelmi Akadémia fiúfelsőkereskedelmi iskolája óraadó tanára is lett. Később a kassai Állami Kereskedelmi Főiskolán a kereskedelmi és politikai számtan, ill. a biztosítási matematika tanára lett.
A második világháború után a budapesti Állami Kereskedelmi Főiskola rendes tanára (1945–1949), a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem magántanára (1946–1950), a Közgazdasági Főiskola rendes tanára (1950–1952), illetve a Számviteli Főiskola főiskolai tanára (1952–1953) lett. 1953-tól négy évig az MTA KFKI tervosztályvezetőjeként dolgozott.
1957-től a budapesti székhelyű Malomipari Technikum igazgatója (1957–1959), egyúttal a keszthelyi Mezőgazdasági Akadémia egyetemi docense (1957–1963) lett. 1963. augusztus 16-ától 1970-ig az Agrártudományi Főiskola egyetemi tanáraként dolgozott, majd három éven át a keszthelyi agrártudományi egyetem egyik tanszékvezetői állását vállalta el. Egyidejűleg – 1969–1979 – közt a gödöllői Agrártudományi Egyetemen félállásban, majd szerződéssel a gazdasági matematika és a számítástechnika vezető előadó tanára is volt.
Tudományos kutatóként agrárökonómiával, ezen belül is elsősorban az ágazati kapcsolatok mérlegével és a gazdasági matematika oktatásának kérdéseivel foglalkozott. Jelentős érdemeket szerzett az operációkutatási módszerek mezőgazdasági alkalmazhatóságának kidolgozásában és elterjesztésében is. Egyetemi és főiskolai jegyzetek, valamint középiskolai tankönyvek írójaként is jelentős tevékenységet fejtett ki.