Atlas–3
A mai világban a Atlas–3 a társadalom széles köre számára nagyon fontos és érdekes témává vált. Megjelenése óta a Atlas–3 felkeltette a szakértők és a rajongók figyelmét, és folyamatos vitát váltott ki hatásáról, következményeiről és jövőjéről. A kezdetektől a jelenlegi fejlődésig a Atlas–3 nyomot hagyott a történelemben, és továbbra is állandó tanulmányozás és vita tárgya. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Atlas–3-hez kapcsolódó összes szempontot, a legalapvetőbb szempontoktól a globális vonatkozásaiig.
Az Atlas–3 egy amerikai hordozórakéta, amelyet 2000 és 2005 között használtak. A Lockheed Martin építette.
Felépítés
Az Atlas–3-nak két fokozata van. Az első fokozat új fejlesztésű, a második a régebbi Centaur volt. A Centaurt az 1960-as évektől sok amerikai hordozórakétán alkalmazták, ma az Atlas V-ön és a Delta rakétákon. Az első fokozat hajtóművei az orosz fejlesztésű RD–180-asok voltak, amelyeket az Atlas V-ön is használnak. Ezeket az amerikai Pratt & Whitney gyártja. Az Atlas–3-nak két változata volt: az Atlas–3A alapváltozat és az Atlas–3B, amelynek két hajtóművel ellátott Centaur fokozata volt.
Repülések
Az Atlas–3 első indítására 2000. május 24-én került sor az Eutelsat W4 távközlési műholddal. Az utolsó indítás 2005. február 3-án egy titkos felderítő műholddal.[1] Az összes indítást a Cape Canaveral-i LC–36B indítókomplexumból végezték.
Jegyzetek
- ↑ Atlas rockets bid farewell to Complex 36 after 40 years (angol nyelven). SPACEFLIGHT NOW, 2005. január 20.
