Ebben a cikkben a Apátkolos elemet elemezzük részletesen, ez egy olyan releváns téma, amely az elmúlt években számos ember figyelmét felkeltette. A következő néhány sorban a Apátkolos-hez kapcsolódó különböző szempontokat részletesen megvizsgáljuk, az eredetétől a jelenlegi társadalomra gyakorolt hatásáig. Jelentését, gyakorlati alkalmazásait, valamint a különféle területekre gyakorolt hatásait megvizsgáljuk. Multidiszciplináris megközelítéssel arra törekszünk, hogy megvilágítsuk a Apátkolos-et, és széleskörű és objektív képet adjunk erről a nagy érdeklődésre számot tartó témáról.
Apátkolos (1899-ig Kolos-Hradistye, szlovákul Klížské Hradište) Nagykolos településrésze Szlovákiában, a Trencséni kerület Simonyi járásában.
Simonytól 14 km-re délre fekszik, Nagykoloshoz tartozik.
A település a 11. században egy korábbi szláv erődített településből fejlődött ki. Nevét a templomosok Szent László-kori kolostoráról kapta, melynek romjai még láthatók. Első írásos említése 1293-ból származik "Haradische" néven. A nagykolosi uradalom része volt. 1553-ban 5 és fél porta után adózott. 1775-ben 384 lakosa volt. 1828-ban 56 házában 388 lakos élt. Lakói földművelésből, szőlőtermesztésből, bognármesterségből éltek. 1850 után morva telepesek érkeztek a községbe.
Vályi András szerint "KOLOS. Kics, Klicze. Tót falu Nyitra Várm. földes Ura a’ Religyiói Kintstár, az előtt a’ Pozsonyi Szent Klára Szerzetebéli Apátzáknak birtokok vala, lakosai katolikusok, fekszik Zsámbokréthez másfél mértföldnyire, az előtt Apáturasága is vólt. Határja közép termékenységű, fája van, fa szerszámokat is készítenek lakosai, makkja is terem, réttyei jók, legelője elég, piatzozása Nagy Tapolcsánon, Báton, és Oszlánon."[1]
Fényes Elek szerint "Hradistye (Kolos), tót falu, Nyitra vmegyében, Kolosfaluval összeolvadva: 336 kath. lak. F. u. a religyiói kincstár. Ut. p. Nyitra."[2]
A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nyitrazsámbokréti járásához tartozott. Lakói főként mezőgazdaságból éltek. A szlovák nemzeti felkelés idején partizáncsoport tevékenykedett itt.
1910-ben 515, túlnyomórészt szlovák anyanyelvű lakosa volt.