A mai világban a Anna Sychravová olyan téma, amely nagy érdeklődést és vitát váltott ki a társadalom különböző területein. A gazdaságra gyakorolt hatásától a populáris kultúrára gyakorolt hatásáig a Anna Sychravová a vita központi tárgyává vált. A 21. század felé haladva kulcsfontosságú, hogy megértsük és elemezzük a Anna Sychravová szerepét az életünkben, egyénileg és kollektíven egyaránt. Ez a cikk a Anna Sychravová különböző aspektusait és perspektíváit tárja fel, és foglalkozik annak relevanciájával és hatókörével a mai világban.
Anna Sychravová | |
![]() | |
Született | Anna Hedvika Ludvika Sychravová 1873. július 7.[1][2] Humpolec[1][2] |
Elhunyt | 1925. február 22. (51 évesen)[1][3][2] Vinohrady[3] |
Álneve | Anna Sychravá |
Állampolgársága | csehszlovák |
Foglalkozása |
|
Tisztsége | országgyűlési képviselő |
Anna Sychravová (Humpolec, 1873. július 7. – Prága, 1925. február 22.) tanár, és politikus. A csehszlovák nemzetgyűlés szociáldemokrata párti képviselője 1920 és 1925 között. Az első és egyetlen szlovákiai nő, akit az első választásokon választottak meg, miután Csehszlovákiában a nők szavazati jogot szereztek.[4]
Papi családban született az Osztrák–Magyar Monarchiában, Humpolecben (ma Csehország) 1873-ban.[5] Tanárnő lett, Prágában és Žižkovban dolgozott, ahol a tartományi és kerületi hatóságok ifjúsági szolgálatainál is alkalmazták.[5] Csehszlovákia első világháború utáni függetlenné válását követően egy évig a Szociális Jóléti Minisztériumban dolgozott, majd Ruttkára költözött, ahol visszatért a tanári pályára.[5]
Az 1920-as parlamenti választásokon a Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspárt jelöltje volt, és az olmützi választókerületből beválasztották a képviselőházba. 18 nőt választottak be a parlamentbe. Anna volt az egyetlen nő a 60 szlovákiai képviselő között.[4] A mandátuma alatt a Kulturális Bizottság tagja volt.[6] A fogyatékkal élők, a törvénytelen gyermekek problémáival, ifjúsági alkoholizmussal és a szexuális úton terjedő betegségek megelőzésével foglalkozott.
Azonban 1925 februárjában meghalt a vinohradyi kórházban, mielőtt hivatali ideje lejárt volna. Helyét Jozef Pajger foglalta el.[6]