Manapság a Anhur olyan téma, amely világszerte sok ember figyelmét felkelti. A társadalomra gyakorolt hatásától a populáris kultúrára gyakorolt hatásáig a Anhur nagy érdeklődést és vitát váltott ki a különböző szektorokban. Az évek során a Anhur fejlődött, és olyan új dimenziókra tett szert, amelyek ma is aktuálissá teszik. Ebben a cikkben a Anhur különböző aspektusait tárjuk fel, eredetétől és fejlődésétől a modern társadalomra gyakorolt hatásáig. Részletes elemzéssel igyekszünk jobban megérteni ezt a jelenséget, és reflektálni mindennapi életünkben betöltött fontosságára.
Anhur | |||||||
![]() | |||||||
Anhur, Ozirisz és Ízisz egy sztélén, melyen boráldozatot ábrázoltak | |||||||
Vallás | ókori egyiptomi | ||||||
Hieroglifa |
| ||||||
Nem | férfi | ||||||
Házastárs | Mehit | ||||||
Kultuszhely | Szebennütosz | ||||||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Anhur témájú médiaállományokat. |
Anhur (ỉn-ḥr.t,[1] görögösen Onurisz) ókori egyiptomi istenség. A háború és vadászat ősi istene, szülőhelye Felső-Egyiptom, közel Abüdoszhoz. Nevének jelentése: „Aki elhozza a Távollevőt”. Ez abból a mítoszból eredhet, amelyikben visszahozza Núbiából „a Nap szemét”; ezt a titulust több istennő is viseli, Anhur esetében Mehit oroszlánistennőről van szó, aki ezután a felesége lesz. A történet hasonlóságot mutat azzal, amikor Su visszahozza hitvesét, Tefnutot Núbiából, de Anhur neve azt mutatja, az övé lehetett az eredeti.[2] (Lásd még: Napszem-mítosz.)
Anhur eléggé összetett istenség, tollai Montuval, Szopduval és Hórusszal hozzák összefüggésbe, Suval pedig gyakran egylényegűnek gondolták. Anhurt Ré fiának is hívták. A görögök saját hadistenükkel, Arésszal tartották azonosnak. A rómaiak is tisztelték, Tiberius császárt Kom Ombóban Anhur jellemzőivel ábrázolják.[2]
Legtöbbször szakállas emberként ábrázolták, vagy lándzsával, amit mindkét kezével fog, vagy egyik kezében felemelt lándzsával, a másikban kötéllel, amivel elfogja oroszlánforma feleségét, Mehitet. Rövid parókát visel, rajta ureuszt és két vagy négy tollat.[2]
Eredeti kultuszközpontja a felső-egyiptomi Abüdosz mellett, Thiszben volt, később a alsó-egyiptomi Szebennütoszban, ahol vagy egymagában, vagy Su egy aspektusaként tisztelték. Itt álló templomát Anhur-Su tiszteletére építtette fel II. Nektanebó. Amulettjei időnként előkerülnek későkori temetkezésekből.[2]