Ebben a cikkben elmélyülünk a Angórakecske lenyűgöző világában. Az eredetétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig megvizsgáljuk a Angórakecske minden aspektusát, hogy megértsük a relevanciáját a különböző területeken. Egy részletes és szigorú elemzéssel arra törekszünk, hogy feltárjuk a Angórakecske körül forgó összes szempontot, azzal a céllal, hogy olyan átfogó jövőképet nyújtsunk, amely lehetővé teszi az olvasó számára, hogy alaposan megértse ezt a témát. A populáris kultúrára gyakorolt hatástól a gazdaságra gyakorolt hatásig, politikai és jogi vonatkozásain keresztül ez a cikk egy izgalmas utazásba nyúlik bele, amely a Angórakecske minden oldalát feltárja.
Az angórakecske (törökül: Ankara keçisi) kis-ázsiai kecskefajta, eredetileg Törökországból, Ankara környékéról származik.[1][2]
Az első angórakecskéket V. Károly német-római császár, spanyol uralkodó idejében, 1554 körül hozták be Európába. Az angórakecske rendkívül hosszú gyapja az ún. moher (angolszász nyelvterületen Mohair).
Rendkívül érzékeny kecskefajta, ezért nem volt sikeres az európai háziasítása.
Fokozottan ki van téve a külső parazitáknak sűrű gyapja miatt. Nem túlzottan szapora fajta. A táplálása nem egyszerű feladat, helytelen táplálás esetén a gyapja könnyen lerövidül.
Az angórakecskéket hosszú ideig csak fehér gyapjukért tenyésztették, ám 1998-tól a Színes Angórakecske Tenyésztő Szervezet[3] támogatja a színes gyapjas angórakecskék tenyésztését. Jelenleg fehér, fekete, piros (színük a korral kifakul) valamint barna színben tenyésztik őket.
A legnagyobb moher-feldolgozók az USA, Törökország, valamint a Dél-afrikai Köztársaság.