Ebben a cikkben a András Endre-ről fogunk beszélni, egy olyan témáról, amely ma nagy érdeklődést váltott ki. Különböző nézőpontokból a András Endre a viták, viták és elmélkedések fókuszpontjává vált. Relevanciája meghaladta a különböző területeket, és hatással van a társadalomra, a kultúrára és a politikára. A András Endre felkeltette a szakértők, kutatók, akadémikusok és szakemberek figyelmét, akik időt és erőfeszítést szenteltek annak fontosságának és hatásának megértésére. Ebben a cikkben igyekszünk mélyebbre ásni a András Endre-et körülvevő különböző szempontokat, és olyan részletes elemzést nyújtunk, amely lehetővé teszi olvasóink számára, hogy megértsék annak összetettségét és jelentését.
András Endre (Pécs, 1918. – Budapest, 1998. május 25.[1]) magyar író, költő, újságíró, hírlapíró.
Borbélysegédként dolgozott, Csorba Győző visszaemlékezései szerint nyaranta Komlón vállalt alkalmi munkákat. Egyetlen verseskötetét 1946-ban jelentette meg Üveghang címen (a kötetről Rajnai László írt kritikát az Újhold 1948. januári számában). Ezután pécsi irodalmi folyóiratok közölték alkotásait, tárcáit. Néhány nagyobb lélegzetű írása az Élet és Irodalom hasábjain jelent meg.