Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Althann Mihály Frigyes-et, amely téma az utóbbi időben sok ember figyelmét felkeltette. A Althann Mihály Frigyes olyan téma, amely a tudománytól a populáris kultúráig különböző területeken ébreszt kíváncsiságot és vitát. Ebben a cikkben a Althann Mihály Frigyes különböző aspektusait elemezzük, a társadalomra gyakorolt hatásától a mai relevanciáig. Ezenkívül megvizsgáljuk a Althann Mihály Frigyes-ről szóló különféle nézőpontokat és véleményeket, hogy átfogó és gazdagító képet nyújtsunk erről a jelentős témáról. Csatlakozzon hozzánk ezen a felfedező és elmélyülő utazáson a Althann Mihály Frigyes-ben!
Althann Mihály Frigyes | |
![]() | |
Született | 1682. július 20. Kłodzko |
Elhunyt | 1734. június 20. (51 évesen) Vác |
Felekezet | római katolikus egyház |
Althann Mihály Frigyes a Catholic Hierarchy-n | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Althann Mihály Frigyes témájú médiaállományokat. |
Gróf Althann Mihály Frigyes (németül: Michael Friedrich von Althann), (Glatz, 1682. július 20. – Vác, 1734. június 20.) váci megyés püspök.
A gimnáziumot Neuhausban, a filozófiát és teológiát Rómában a jezsuitáknál végezte. Fölszentelése után prágai, olomouci, varsói, illetve wrocławi (boroszlói) kanonok lett. Ezen kívül altbunzlaui nagyprépost volt. 1714-ben a király Rómába küldte a Rota Romana auditorának. 1718-ban váci püspökké nevezték ki, már azon év őszén canonica visitatiót tartott. Az 1714. április 28-i királyi rendelet értelmében Alsónémediben, Hartyánban, Mogyoródon, Szadán, Szentmártonkátán, Veresegyházán és Üllőn visszafoglalta a protestánsoktól a templomokat. Valószínűleg 1718-ban készíttette el Vác térképét és telekkönyvét.
1719-ben bíboros lett, III. Károly magyar király római követté, majd nápolyi alkirállyá nevezte ki. Távollétében Berkes András volt a helynöke. Nápolyban kitűnt jótékonyságával és mivel Szent Januarius vére imádságára rendkívüli időben fölforrt, csodatévőnek tartották. Egyik fő szorgalmazója volt Nepomuki János szentté avatásának. 1729-ben Berkes András halála után lemondott az alkirályságról és hazatért. Azonnal föllépett a papság visszaéléseivel szemben. Pest vármegye protestáns rendjei tiltakoztak a templomok visszafoglalása ellen. A király 1731-ben intézkedett, ami ellen a protestánsok és ő is tiltakozott. A pápához föllebbezett. A király ezért kolostorba akarta száműzni, és csak a nuncius közbenjárására tekintett el ettől. Bécsbe idézték, de a második idézésre sem jelent meg. A király ezért lefoglaltatta a püspökség javadalmait, és csak 1732 elején engesztelődött meg.
Kormányzása idején a plébániák számát 34-ről 59-re növelte. 1732-ben szemináriumot építtetett. Ciliciumviselő aszkéta volt.
Unokaöccse, Michael Karl von Althann követte a püspöki székben.