Alekszandr Vlagyimirovics Popov

Ez a szócikk a négyszeres olimpiai bajnok úszóról szól. Hasonló címmel lásd még: Alekszandr Popov (egyértelműsítő lap).

Alekszandr Popov
2008-ban
Személyes adatok
Teljes név	Alekszandr Vlagyimirovics Popov
Becenév	A Cár, Az úszás cárja,[1] A medencék királya[2][3]
Születési dátum	1971. november 16. (53 éves)
Születési hely	Lesznoj, Szverdlovszki terület, Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság, Szovjetunió
Állampolgárság	orosz
Magasság	197 cm
Testsúly	87 kg
Versenyzői adatok
Versenyszám	gyors, hát
Klub	Dinamo Moszkva
A Wikimédia Commons tartalmaz Alekszandr Popov témájú médiaállományokat.

Szerzett érmek

Úszás  Egyesített Csapat színeiben Olimpiai játékok arany 1992, Barcelona 50 m gyors arany 1992, Barcelona 100 m gyors  Oroszország színeiben Olimpiai játékok arany 1996, Atlanta 50 m gyors arany 1996, Atlanta 100 m gyors Úszó-világbajnokság arany 1994, Róma 50 m gyors arany 1994, Róma 100 m gyors arany 1998, Perth 100 m gyors arany 2003, Barcelona 50 m gyors arany 2003, Barcelona 100 m gyors arany 2003, Barcelona 4 × 100 m gyors

Alekszandr Vlagyimirovics Popov (oroszul: Алекса́ндр Влади́мирович Попо́в, Lesznoj, 1971. november 16. –) négyszeres olimpiai bajnok orosz úszó. Az úszósport legjobb gyorsúszója, az egyetlen a sportág történetében, aki egymást követő két olimpián egyaránt megnyerte az 50 méteres és a 100 méteres gyorsúszás versenyszámát is.^[4] A világrekordot nyolc évig tartotta a rövidebb, hat évig pedig a hosszabb versenyszámában, 2003-ban pedig 31 éves korában lett világbajnok mindkét távon.

1971. november 16-án született Lesznoj városában. Úszni hétéves korában kezdett a helyi Gyermek- és Ifjúsági Sportiskolában,^[5] első versenyét pedig tízévesen nyerte.^[6]

Először ő maga nem szeretett úszni, mint mondta egy későbbi interjúban, félt a víztől, azonban édesapja ragaszkodott hozzá, hogy fia sportoljon, így a szülői nyomás következtében folytatta, majd végül megszerette a sportágat. Nem sokkal később Volgográdba költözött és Anatolij Zucskov felügyelete mellett folytatta az úszást, tanulmányait pedig a Volgográdi Egyetemen végezte. Gyermekkorában hátúszó volt, csak a Szovjetunió nemzeti csapatának edzőjének, Gleb Petrov kezdeményezésére váltott a gyorsúszásra.^[5]

1991-ben vett részt először felnőtt Európa-bajnokságon és az Athénban rendezett kontinensviadalon négy aranyérmet szerzett, megnyerve az 50 méteres és a 100 méteres egyéni gyorsúszószámokat is. Innentől kezdve hét évig nem talált legyőzőre ezeken a távokon. Richard Quick, az amerikai úszócsapat edzője egy alkalommal úgy nyilatkozott, hogy „Popov az egyik legveszélyesebb rivális számunkra. Amikor a rajtkőre lép, nem gondol a pénzre, melyet a győzelem hoz, hanem csak arra a tényre, hogy néhány perc múlva az orosz zászlót az ő tiszteletére emelik a magasba.”^[7]

Az 1992-es és az 1996-os olimpián négy aranyérmet nyert 50 méteres és 100 méteres gyorsúszásban,^[8] miközben a világ- és Európa-bajnokságokon összesen 27 alkalommal végzett az első helyen.

2000-ben a moszkvai olimpiai válogatóversenyen új világrekordot állított fel 50 méteres gyorsúszásban, amelyet aztán nyolc évig nem tudtak megdönteni.^[9]

Pályafutása során négy olimpián szerepelt, a 2004-es ötkarikás játékokon ő volt az orosz csapat zászlóvivője.^[6] Ugyanezen év decemberében bejelentette visszavonulását.^[10]

1996. augusztus 24-én, egy hónappal az atlantai olimpia után, három moszkvai utcai eladóval folytatott vita során Popovot késszúrás érte a bal oldalán. Kórházba szállítása után az orvosok 17 centiméter mély szúrást diagnosztizáltak nála, amely a veséjét és a tüdejét körülvevő membránt is károsította. Avtandil Manvelidze sebészorvos műtötte meg az úszót, akinek szervezete jól reagált a történtekre így nem léptek fel komplikációk. Három hónapot töltött rehabilitációval. Egy nappal a kórházból való távozása után megkeresztelkedett, majd egy kis idő után folytatta a sportolást is és az 1997-es sevillai Európa-bajnokságon aranyérmet nyert mindkét egyéni gyorsúszószámában.^[11][12]

1999 decemberében a Nemzetközi Olimpiai Bizottság teljes jogú tagjává választották és több, a sportolók érdekvédelmét képviselő testületnek is tagja lett.

2003 júniusában megerősítette, hogy 2004 elején véglegesen elhagyja Ausztráliát, hogy a svájci Solothurnban éljen, mint mondta, elsősorban üzleti megfontolásból.

Az Orosz Tudományos Akadémia alap- és mesterkurzusát is elvégezte sportedzőként.

Ian Thorpe-pal együtt az Omega SA reklámarca.^[13][14]

Miután újból megválasztották a NOB tagjává, részt vett a pekingi olimpia záró ünnepségén, a 2016. évi nyári olimpián pedig az értékelő bizottság tagja volt.^[15][16][17]

2009-ig az Lokomotiv Moszkva rögbicsapatának elnöke volt.^[18]

2009 májusa óta az Adidas felügyelőbizottságának tagja.^[19]

• A Nemzetközi Olimpiai Bizottság tiszteletbeli tagja, a NOB Sportolói Bizottságának tagja
• Az Oroszország elnöke mellett működő testnevelési és sportbizottság tagja
• A „Sportoló Oroszország” önkéntes egyesület legfelsőbb tanácsának tagja
• A Lokomotiv sportklub elnöke (2009-ig)
• Az Orosz Föderáció sportminisztériuma általános/önkéntes tanácsának tagja (2013–18), elnökhelyettese (2013–15), elnöke (2015–18)
• Az Összorosz Úszószövetség megfigyelői tanácsának tagja
• Az Orosz Olimpiai Bizottság végrehajtó bizottságának tagja
• A két jelölt egyike az Oroszországi Olimpiai Bizottság elnöki tisztére 2018 májusában.

• Az SzSzSzR kiváló sportolója (1992)
• Oroszország legjobb sportolója (1996)
• A Haza szolgálatáért érdemrend 3. fokozata (1996)^[20]
• A FINA-díj birtokosa kiemelkedő úszóeredményeiért (1996)
• Barátságért érdemrend (2002)^[21]
• Olimpiai érdemrend az olimpiai mozgalom kiemelkedő szolgálatáért (2018)

Nős, felesége Darja Smeljova vegyesúszó, aki az 1993-as úszó-Európa-bajnokságon két ezüstérmet nyert a 200 méteres és 400 méteres versenyszámokban. Három gyermekük született, Vlagyimir, Anton és Mia.^[22][23]

2019. július 4-én a Nemzetközi Olimpiai Bizottság azzal vádolta Popovot és további nyolc tagját, hogy kenőpénzért cserébe Rio de Janeiro városára adták le voksukat a 2016-os olimpia helyszínének kijelöléséről szóló szavazáson. Rio de Janeiro volt kormányzó, Sérgio Cabral a bíróság előtt azt állította, hogy kétmillió dollárt adott Lamine Diacknek – a Nemzetközi Atlétikai Szövetség volt elnökének – a szavazatok megvásárlására. A 2019. július 5-én lefolytatott meghallgatásán Popov tagadta a vádakat.^[24]

• Alekszandr Vlagyimirovics Popov profilja az Olympedia oldalán (angolul)