Ma a Abbaye aux Dames olyan téma, amely nagy jelentőséggel bír társadalmunkban. Évek óta felkeltette a szakemberek és általában az emberek érdeklődését, sokrétűsége és különböző területekre gyakorolt hatása miatt. A történelem során a Abbaye aux Dames vitákat, vitákat és ezzel együtt nagy előrelépéseket és újításokat generált. Ez egy olyan téma, amely senkit sem hagy közömbösen, és az idő múlásával folyamatosan fejlődik. Ebben a cikkben a Abbaye aux Dames-hez kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, elemezzük jelentőségét, következményeit és a mindennapi életre gyakorolt hatását. Ily módon jobban megérthetjük a Abbaye aux Dames jelentőségét a mai társadalomban.
Abbaye aux Dames | |
| |
![]() | |
![]() | |
Vallás | katolicizmus |
Egyházmegye | Bayeux-i egyházmegye |
Építési adatok | |
Építése | |
Stílus | román építészet |
Elérhetőség | |
Település | Caen |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Abbaye aux Dames témájú médiaállományokat. | |
Az Abbaye aux Dames (Női apátság) Caen egyik középkori, normann eredetű kolostora.
Az apátságot a későbbi I. Vilmos angol király és felesége, Flandriai Matild alapította 1060-ban a bencés rend számára. Falai között a normann arisztokrácia fiatal hölgyei nevelkedtek, a rend cserébe járadékot kapott a családoktól. 1782 és 1789 között az épületben élt Charlotte Corday, aki 1793-ban leszúrta a fürdődézsájában dolgozó Jean-Paul Marat jakobinus vezetőt.[1]
Az évszázadok során az épületek állaga fokozatosan leromlott. A 18. század elején Froulay de Tessé apátnő elhatározta, hogy rendbe hozatja a zárdát, és Guillaume de la Tremblaye normann építészt bízta meg a munkával, aki a férfiaknak szentelt caeni apátságon (Abbaye aux Hommes) dolgozott. A francia forradalom idején a nővéreket elkergették, a létesítményt bezárták, ingóságait eladták.[1]
A zárda épületei később takarmányraktárként, helyőrségként, szegényházként, 1823-tól kórházként, 1908-tól pedig szeretetházként működtek. 1984-ben az épületeket restaurálták, és azóta a regionális tanács használja.[2]
Az apátsághoz tartozó Szentháromság templomot (franciául Abbaye de la Sainte-Trinité) a ma normann-nak nevezett stílusban építették, csakúgy, mint a Szent Egyed-templomot, és 1666. június 18-án szentelték fel[1] Vilmos és Matilda, valamint sok normann nemes jelenlétében, akik azért gyűltek össze, hogy elfoglalják Angliát.[3] Az épület homlokzatát két vaskos oszlop fogja közre, a belső tér háromosztatú, a főhajó mellett két mellékhajó található. A 18. században a homlokzat díszítményeit lerombolták, majd a 19. században az épület új díszítést kapott, amely azonban nem követi a normann építészeti hagyományokat. A főhajót a két mellékhajótól kilencívű oszlopsor választja el, az apszis felett lapos ívű, félgömböt idéző boltozat található. Az oszlopfők faragottak. Kettőt egzotikus állatok, gázlómadarak és elefántok díszítenek. A kórus bejárata előtt fekete márvány kőlap jelzi Matild királyné nyughelyét.[3]
A Szent Miklós-kriptába más, normann templomoktól eltérően, két keskeny, csavarodó lépcsőn lehet lejutni, amelyek a kórus két oldaláról nyílnak. A kriptában 16 oszlop áll négy sorban, faragványaik az utolsó ítéletet jelenítik meg. A keskeny térben megkövült erdő benyomását keltik.[3]