A négy muskétás, avagy a lepel lehull

Ma arra készülünk, hogy belépjünk a A négy muskétás, avagy a lepel lehull izgalmas világába. Akár szeretne többet megtudni erről a témáról, akár valakinek a A négy muskétás, avagy a lepel lehull-el kapcsolatos tapasztalatait szeretnénk feltárni, vagy egyszerűen csak naprakész információkat szeretnénk szerezni, ennek a cikknek a célja, hogy teljes és részletes áttekintést nyújtson a A négy muskétás, avagy a lepel lehull-ről. A kezdetektől a társadalomra gyakorolt ​​hatásig, a legújabb alkalmazásokon és fejlesztéseken keresztül ez a szöveg a A négy muskétás, avagy a lepel lehull-re vonatkozó kíváncsiságot és tudásigényt kívánja kielégíteni. Csatlakozzon hozzánk ezen a felfedezés és tanulás útján, amely minden bizonnyal tisztább és gazdagabb látásmódot hagy számunkra a A négy muskétás, avagy a lepel lehull-ről.

A négy muskétás, avagy a lepel lehull
(Les Quatre Charlots mousquetaires)
1974-es francia film
A négy szolga álöltözetben (Gérard Rinaldi, Jean Sarrus, Gérard Filippelli és Jean-Guy Fechner)
A négy szolga álöltözetben (Gérard Rinaldi, Jean Sarrus, Gérard Filippelli és Jean-Guy Fechner)
RendezőAndré Hunebelle
ProducerBernard Artigues
AlapműA három testőr
Műfaj
  • filmparódia
  • swashbuckler film
  • filmvígjáték
  • regény alapján készült film
ForgatókönyvíróJean Halain
FőszerepbenJean-Guy Fechner
Gérard Rinaldi
Gérard Filippelli
Jean Sarrus
ZeneLes Charlots
OperatőrClaude Robin
VágóPierre Gillette
JelmeztervezőSylvie Poulet
DíszlettervezőMax Douy
Gyártás
GyártóLes Films Christian Fechner
Ország Franciaország
Nyelvfrancia
Forgatási helyszín
  • Château de Culan
  • Château de Meillant
  • Billancourt Studios
Játékidő110 perc
Forgalmazás
Forgalmazómagyar MOKÉP (mozi)
magyar Intersonic (DVD)
Bemutatófrancia 1974. február 13.
magyar 1975. február 6.
Korhatár12 II. kategória (F/10291/J)
Kronológia
KövetkezőA négy muskétás, avagy majd mi megmutatjuk, bíboros úr!
További információk

A négy muskétás, avagy a lepel lehull 1974-ben bemutatott színes, francia filmvígjáték. Eredeti címe: Les Quatre Charlots mousquetaires. A produkció Id. Alexandre Dumas A három testőr című 1844-ben megjelent kalandregényének szabad feldolgozása, amely a négy szolga (Planchet, Grimaud, Mousqueton és Bazin) szemszögén át mutatja be a legendás hősök kalandjait. Folytatása: A négy muskétás, avagy majd mi megmutatjuk, bíboros úr!

A cselekmény

Alább a cselekmény részletei következnek!
A négy testőr most csak mellékszereplő (Jean Valmont, Georges Mansart, Yvan Tanguy és Gib Grossac)

Párizs a XVII. században. XIII. Lajos, francia király és Tréville úr, a muskétások parancsnoka kitünteti a gárda négy legjobb testőrét, d’Artagnant, Athost, Porthost és Aramist. Közben egy városi fogadóban szolgáik az ő hőstetteiknek a megéneklésével szórakoztatják a közönséget. Planchet, Grimaud, Bazin és Mousqueton azt állítják, hogy a legendás tetteket valójában ők, és nem gazdáik hajtották végre. A négy testőr közben szintén megérkezik a fogadóba, és véget vetnek a mulatságnak. A vendégek egyike egy író, egy bizonyos Dumas, aki érdeklődik a szolgák tettei iránt, Planchet pedig elmeséli neki, miként is történtek a dolgok valójában.


Nem sokkal korábban Planchet még éhesen kóborolt Párizs utcáin, és hasztalan próbált valami munkát találni. Az egyik próbálkozásakor durván a földre lökték, és talán még meg is verték volna, ha nem jelenik meg d’Artagnan. A délceg testőr szolgálatába fogadta az ügyesnek látszó fiút, aki meg is hálálta a bizalmat. Egy nap azonban d’Artagnan azzal a hírrel jött haza, hogy párbajozni fog Athosszal, Porthosszal és Aramisszal, mivel a számára akkor még ismeretlen testőrökkel konfliktusba keveredett. Planchet jól ismerte a nevezett urak szolgáit, és rögvest találkozott is velük egy fogadóban, hogy kifundáljanak valamit az értelmetlen hármas párbaj meghiúsítására. Végül azt találták ki, hogy a bíboros gárdistáinak öltözve fognak megjelenni a helyszínen. A zseniális terv kivitelezésébe azonban hiba csúszott, ugyanis a csetepaté helyszínén a bíboros igazi gárdistái is megjelentek. A négy szolga sajátos ötletekkel igyekezett segíteni gazdáiknak a gárdisták elleni küzdelemben: az még a tapintatosabb módszereik közé tartozott, hogy mindenféle mezőgazdasági szerszám segítségével némelyik gárdistáról egyszerűen leszaggatták a nadrágot. Az összecsapás végén a testőrök és az ő oldalukon harcba szállt d’Artagnan a legjobb barátságban váltak el, a gárdisták viszont sajgó fertályaikkal alig bírtak a bíboros bizalmi embere, Joseph atya színe elé vánszorogni. Később Őeminenciája, Richelieu bíboros viszont kénytelen volt tudomásul venni, hogy a király és Tréville úr csak tessék-lássék vonták felelősségre a 4 testőrt, és magukban jót mulattak a gárdisták felsülésén. A palota folyosóján d’Artagnan véletlenül nekiütközött a királyné bizalmasának, Constance-nak. A bájos teremtés azonnal megdobogtatta az ifjú testőr szívét. Constance rövidesen szigorúan titkos megbízatással indult neki az éjszakai Párizsnak, hogy a palotába csempéssze a királyné titkos imádóját, Buckingham herceget, a brit miniszterelnököt. A bíboros gárdistái azonban követték.

Buckingham herceg és Anna királyné (Bernard Haller és Catherine Jourdan)

A lány egy fogadóba menekült előlük. Itt újabb csetepaté alakult ki a gárdisták és az épp jelen lévő testőrök között, ám a szolgák ismét gazdáik oldalán, sajátos módszereikkel avatkoztak be az összecsapásba. A felfordulásban Constance elillant, hogy teljesítse küldetését, de a bíboros emberei mégis elrabolták. Szerencsére a szolgák figyelmét ez sem kerülte el. Beavatkozásuknak köszönhetően Constance helyett rövidesen Joseph atya került a kínpadra, hogy a szolgák meg tudják szöktetni a bájos hölgyet. Természetesen a történtek után szó sem lehetett arról, hogy Constance visszatérjen a palotába, ezért helyette a női ruhába öltözött Bazin és Mousqueton jelentkeztek szolgálatra a királynénál. Planchet és Grimaud közreműködésével sikerült Buckinghamet a Louvre-ba juttatni. A találkán a királyné egy értékes nyakláncot adott ajándékba az udvarlójának. Sejtelmük sem volt azonban arról, hogy Joseph atya lyukakat fúrt a falba, és mindent kihallgatott. Őeminenciája bizalmi embere a gárdisták élén rögvest a királyné lakosztálya felé indult, hogy in flagranti érje a párt. Nem volt más megoldás, Mousqueton és Buckingham ruhát cseréltek. Az előkelő ruhát viselő szolga maga után csalta a gárdistákat, miközben a nőnek öltözött Bazin kivezette a palotából a szintén nőnek álcázott Buckinghamet. A csel bevált, ám Mousqueton végül a Bastille-ba került, a testőrök mellé, akik a fogadói összecsapás következményeként kerültek tömlöcbe. A többiek azonban akcióba léptek: Grimaud a király, Planchet a bíboros, Bazin pedig Joseph atya ruhájába bújva jelentek meg a Bastille-ban, hogy kiszabadítsák a foglyokat. Tervük már-már bevált, amikor megérkezett az igazi király a valódi bíborossal és Joseph atyával…

Érdekességek

Richelieu bíboros és Joseph atya (Bernard Haller és Paul Préboist)
  • A négy szolga szerepét a Les Charlots nevű énekes-komikus csapat tagjai játszották: Gérard Rinaldi, Gérard Filippelli, Jean Sarrus és Jean-Guy Fechner. Ők szerezték és adták elő a betétdalokat is. Az együttes az 1970-es években igen népszerű volt Franciaországban és az egész európai kontinensen, noha a kritikusok szerint nem az igényes, inkább a blőd, infantilis humort képviselték. Legismertebb filmjeiket Magyarországon is bemutatták: Bolondos újoncok; A stadion őrültjei; A Charlotok bejárják Spanyolországot.
  • André Hunebelle (1896–1985) rendező 1953-ban már megfilmesítette Dumas regényét, akkor még teljesen hagyományos felfogásban.
  • Lényegében Hunebelle testőrparódiáival egyidőben Richard Lester kétrészes szuperprodukciót forgatott Dumas regényéből: A három testőr, avagy a királyné gyémántjai, A négy testőr, avagy a Milady bosszúja. Lester filmjében Geraldine Chaplin játszotta Anna királynét, míg Hunebelle-nél Geraldine húga, Josephine Chaplin Constance szerepét kapta.
  • Bernard Haller kettős szerepet alakított: ő volt Richelieu bíboros és Buckingham herceg. A filmben (és állítólag egykoron a valóságban is) mindkét személy a francia királyné után epekedett.
  • Rochefort gróf megformálója, Jacques Seiler Athos szolgája, Grimaud szerepét alakította a Dumas-regény 1961-es, ugyancsak kétrészes filmváltozatában, melyet Bernard Borderie rendezett.
  • A Tv2 magyar kereskedelmi tévéadó 2003 októberében műsorra tűzte Hunebelle kétrészes filmjét, ám ismeretlen okokból felcserélték a két részt: október 21-én, 12.25-től a második epizódot sugározták, a rákövetkező napon, 12.15-től pedig az első rész került adásba. A tévedés azért volt meglepő és zavaró, mert összefüggő történetről van szó, ráadásul a második epizód az első rész cselekményének rövid, képes összefoglalójával kezdődik. 2004-ben az Intersonic DVD-n adta ki mindkét epizódot Magyarországon és Csehországban, ám a címeket a kiadó is összekeverte.

Magyar kritikai visszhang

„…A négy muskétásban az örökzöld dumas-i aranytéma tér vissza, csakhogy most d’Artagnan, Athos, Porthos és Aramis ügyes és mindenre elszánt szolgáinak főszereplésével, akiket a megátalkodottan bohóckodó, hancúrozó négy fiatal Charlot alakít. Igazuk van, tőlük sem szabad megtagadni a történelmi dicsőség négy szép sugarát. A legmulatságosabb, amikor egyszerre két XIII. Lajos és Richelieu bíboros szaladgál a vásznon, és jól fenéken deheroizálják egymást. A filmben több a jól eltalált sikeres kapásrúgás, mint manapság egy NB I-es meccsen.”
(Sas György kritikája. Film Színház Muzsika 1975/7, 1975. február 15., 9. oldal)

Főszereplők

További információk