A mai világban a A luta é alegria vitathatatlan jelentőségre tett szert. Akár a társadalomra, akár a kultúrára, akár a politikára gyakorolt hatása miatt, a A luta é alegria állandó beszédtéma lett. Hatása az élet minden területére kiterjed, ellentmondó véleményeket és állandó vitákat generál. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a A luta é alegria jelentőségét, elemezve következményeit és szerepét a mai világban. Egy részletes elemzéssel arra törekszünk, hogy jobban megértsük, hogyan alakította a A luta é alegria a valóságunkat, és mi a jövőbeli előrejelzése.
A luta é alegria | |
Adatok | |
Év | 2011-es Eurovíziós Dalfesztivál |
Ország | ![]() |
Előadó(k) | Homens da Luta |
Nyelv | portugál |
Dalszerző | Vasco Duarte |
Szövegíró | Jel |
Dalszöveg | diggiloo.net |
Eredmények | |
Elődöntő | 18. hely, 22 pont |
Kronológia | |
Előző | ◄ Há dias assim (2010) |
Következő | Vida minha (2012) ► |
Az A luta é alegria (magyarul: A harc az öröm) egy dal, mely Portugáliát képviselte a 2011-es Eurovíziós Dalfesztiválon. A dalt a portugál Homens da Luta együttes adta elő portugál nyelven.
A dal a 2011. március 5-én rendezett portugál nemzeti döntőn nyerte el az indulás jogát. A döntőben húsz regionális zsűri és a nézők telefonos szavazatai közösen alakították ki az eredményt. A dal a zsűrik listáján hatodik helyen volt, a nézőknél pedig az első helyen, így összesítésben az első helyen zárt a tizenkét fős mezőnyben.[1]
Az Eurovíziós Dalfesztiválon a dalt először a május 10-én rendezett első elődöntőben adták elő, a fellépési sorrendben tizenhatodikként, Wolf Kati What About My Dreams? című dala után, és a litván Evelina Sašenko C’est ma vie című dala előtt. Az elődöntőben 22 ponttal a tizennyolcadik helyen végzett, így nem jutott tovább a május 14-i döntőbe. Portugáliának ez 2007 óta először nem sikerült.