A három narancs szerelmese

Ma a A három narancs szerelmese-ről szeretnék beszélni. Ez a téma ma rendkívül aktuális, hiszen jelentős hatással van az emberek életére. A A három narancs szerelmese évek óta vita és elemzés tárgya, megosztott véleményeket generálva a szakértők és általában a társadalom körében. Emiatt tartom fontosnak, hogy mélyebben elmélyüljünk ebben a témában, hogy jobban megértsük jelentőségét és lehetséges kihatásait a különböző területeken. Ebben a cikkben a A három narancs szerelmese-hez kapcsolódó különböző perspektívákat és bizonyítékokat fogjuk megvizsgálni, hogy átfogó képet adjunk a A három narancs szerelmese alkalmazási köréről és jelentőségéről.

A három narancs szerelmese
(L'amour des trois oranges;
Любовь к трём апельсинам)
vígopera
Eredeti nyelvfrancia; orosz
AlapműCarlo Gozzi: L'amore delle tre melarance; Konsztantyin Vogak – Vszevolod Emiljevics Mejerhold – Vlagyimir Nyikolajevics Szolovjov
ZeneSzergej Szergejevics Prokofjev
SzövegkönyvSzergej Szergejevics Prokofjev
Felvonások száma
  • 4 felvonás
  • 10 szín
  • 1 prológus
Fordító Vera Janacopoulos és a zeneszerző
Szabó Miklós (1965)
Főbb bemutatókChicago
Opera Company Chicago, 1921. december 30.
Leningrád
Állami Akadémiai Operaház (Mariinszkij Színház), 1926. február 18.
Szeged
Szegedi Nemzeti Színház, 1965. február 6.
A Wikimédia Commons tartalmaz A három narancs szerelmese témájú médiaállományokat.

Szergej Prokofjev A három narancs szerelmese című operáját 1921-ben mutatták be Chicagóban az Auditórium Színházban. A mű a rendező, Mejerhold megbízásából készült, aki maga is részt vett a librettó megírásában. A darab Carlo Gozzi 1761-ben írott meséjét dolgozza fel. Ez Prokofjevnek az első színpadra került operája.

A chicagói bemutatón a darab francia nyelven szólalt meg. Az előadásnak magyar közreműködője is volt Beck Vilmos személyében, aki Leandert énekelte.

1926-ban volt a leningrádi premier.

Magyarországon a Szegedi Nemzeti Színház mutatta be 1965. február 6-án Szabó Miklós fordításában, Vaszy Viktor vezényletével, Versényi Ida rendezésében.[1][2][3]

Prokofjev operája különös remekmű. Gozzi commedia dell’arte-szerű meséje kiváló operatéma volt, amelyben az avantgardista szerzők egyszerre operát és operaparódiát tudtak alkotni. Már a nyitójelenetben is a tragédia és a komédia egyszerre jelenik meg.

Cselekménye

A király melankolikus fiát még az udvari bolond, Truffaldino sem tudja felvidítani. Ezért ünnepséget rendeznek nevetésre bírni a királyfit. Ezalatt a király minisztere, Leander, és a király unokahúga, Clarissa cselt sző. Megjelenik Fatamorgana, a gonosz boszorkány, aki azonban hasra esik. Ezen aztán csak elneveti magát a herceg, mire a varázslónő megátkozza: olthatatlan vágyat önt belé három narancs iránt.
A herceg és Truffaldino elindul rátalálni a három hercegnőt rejtő narancsokra. De a narancsokat csak víz közelében szabad kinyitni, ám a szomjas Truffaldino egy sivatagban felbont két narancsot. Két hercegnő hal szomjan emiatt, Truffaldino pedig elmenekül. A herceg felébred és kinyitja a harmadik narancsot, amiből Ninetta hercegnő bújik elő. A narrátori szerepet is játszó komédiások vizet adnak a párnak. Mialatt a herceg apjáért szalad, Fatamorgana patkánnyá változtatja Ninettát, és szolgáját, Smeraldinét hagyja a helyén.
Az esküvő napján azonban a trónon egy patkány ül, de sikerül visszavarázsolni. Happy end. A király halálra ítéli a cselszövőket. Végül Fatamorgana segítségével a gazok elmenekülnek.

Az opera indulóját gyakran játsszák különböző átiratokban önálló operaslágerként.[4]

Szereplők

Truffaldino és Creonta szakácsnője a Toulouse-i Capitole Színház 1971-es előadásán
Treff király (basszus)
A herceg (tenor)
Clarisse hercegnő (alt)
Leander, miniszter (bariton)
Truffaldino, udvari bolond (tenor)
Pantalon, udvaronc (bariton)
Celio, varázsló (bariton)
Fatamorgana, varázslónő (szoprán)
Narancshercegnők:
Linetta (alt)
Nicoletta (mezzoszoprán)
Ninetta (szoprán)
Farfarello, ördög (basszus)
Smeraldina, néger nő (mezzoszoprán)
Ceremóniamester (tenor)
Hírnök (basszus)

Hangszerelése

  • 1 piccolo, 2 fuvola, 2 oboa, 1 angolkürt, 2 klarinét, 1 basszusklarinét, 2 fagott, 1 kontrafagott, 4 kürt, 3 trombita, 3 harsona, 1 basszustuba, üstdobok, ütőhangszerek, 2 hárfa, vonósok
  • Színpadi zene: 3 trombita, 3 harsona, cintányér, triangulum, kisdob, hárfa

Szvit

Profokjev írt egy zenekari szvitet (op.33) az opera anyagából.

A tételek:
  1. Le Teste vuote
  2. Il mago Celio e la fata Morgana giocano a carte (Scena infernale)
  3. Marcia
  4. Scherzo
  5. Il principe e la principessa
  6. La fuga

Diszkográfia

  • Gabriel Bacquier (Treff király; Herold), Jean-Luc Viala (A herceg), Catherine Dubosc (Ninetta), Georges Gautier (Truffaldino), Didier Henry (Pantalone; Farfarello; Ceremóniamester), Jules Bastin (A szakácsnő) stb.; Lyoni Opera Ének- és Zenekara, vezényel: Kent Nagano (1989) Virgin Classics 3 58694 2 és Erato 9482102
  • Viktor Ribinszkij (Treff király), Vlagyimir Mahov (A herceg), Tatyjana Kallisztratova (Ninetta), Jurij Jelnyikov (Truffaldino), Ivan Budrin (Pantalone), Georgij Abramov (A szakácsnő) stb.; a Szovjetunió Össz-szövetségi Rádiója és Központi Televíziója Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Dzsemal Dalgat (1961) Мелодия MEL CD 1001944

Irodalom

Jegyzetek

  1. ↑ A bemutató adatlapja a Színházi adattárban
  2. ↑ Vaszy Viktor emlékezete. Szerk. Gyuris György és Papp Györgyné. Szeged, 1993. Somogyi-könyvtár. 166. l. ISBN 9637581855
  3. ↑ Németh Amadé: Operaritkaságok. Budapest, 1980. Zeneműkiadó. 202. l. ISBN 9633303494
  4. ↑ A szerző előadásában

Források

További információk