Ebben a cikkben megvizsgáljuk a A böjt megtörésének ünnepe témáját, hogy elemezzük hatását és relevanciáját a mai társadalomban. A A böjt megtörésének ünnepe számos területen érdeklődés és vita tárgya volt, legyen az akadémiai, társadalmi, kulturális vagy politikai szféra. Hatása jelentős volt abban, ahogyan az emberek egyes problémákat észlelnek és közelítenek, valamint a környezetükben való működésük módjában. Ebben a szövegben a A böjt megtörésének ünnepe-hez kapcsolódó különböző szempontokat fogjuk megvizsgálni, az eredetétől és fejlődésétől a jövőre vonatkozó lehetséges következményekig. Ennek a cikknek az a célja, hogy átfogó és átfogó képet adjon a A böjt megtörésének ünnepe-ről, hogy elősegítse a téma mélyebb és átgondoltabb megértését.
A böjt megtörésének ünnepe, (arabul: Íd al-fitr, törökül: şeker bayramı („cukorünnep”), az iszlám világban meghatározó nap, ugyanis a ramadán végét jelenti, amely a Ramadánt követő Savvál hónap első három napjára esik. Ezen a napon nagy lakomákat rendeznek, Törökországban például szokás ilyenkor édességet ajándékozni egymásnak.
Az iszlám holdnaptár szerint akkor végződik a ramadán, amikor a Hold teljesen eltűnik. Amikor ez megtörténik, elkezdődik a böjt megtörésének ünnepe, melynek jellegzetessége az ünnepi khutba (szentbeszéd, mint pénteken), az ima előtt 7 takbír (Allahu akbar), és a közös étkezések (gyakran a mecsetekben tálalják fel az ételt). Ez az ünnep az áldozati ünneppel együtt a muszlimok számára olyan jelentőségű, mint a keresztényeknek a húsvét és a karácsony.
„A böjt azon a napon van, amikor böjtöltök, és a böjt megtörésének napja pedig, amikor megtöritek azt. Az áldozati nap pedig az, amikor áldozatot mutattok be.”
– at-Tirmidhi[1]