1975-ös sakkvilágbajnokság

Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a 1975-ös sakkvilágbajnokság témáját, kitérve annak számos aspektusára, hatására és relevanciájára a mai társadalomban. A keletkezésétől az idők során bekövetkező fejlődéséig elmélyülünk a 1975-ös sakkvilágbajnokság kimerítő elemzésében, feltárva azokat a történelmi, kulturális, társadalmi és gazdasági szempontokat, amelyek hozzájárultak a jelentésének és hatókörének mai formálásához. Kutatásokon, tanulmányokon és a terület szakértőinek véleményén keresztül igyekszünk megvilágítani a 1975-ös sakkvilágbajnokság-hez kapcsolódó legrelevánsabb kérdéseket, hogy egy olyan átfogó jövőképet kínálhassunk, amely gazdagítja a megkérdőjelezhetetlenül fontos téma ismereteit és megértését.

Címvédő Kihívó
Bobby Fischer
Bobby Fischer
Anatolij Karpov
Anatolij Karpov
Bobby Fischer
 Amerikai Egyesült Államok 		Anatolij Karpov
 Szovjetunió
1943. március 9. (32 évesen) 1951. május 23. (24 évesen)
Az 1972-es sakkvilágbajnokság győztese Az 1973/74-es világbajnokjelölti verseny győztese
Élő-pontszáma: 2780
(világranglista 1. helyezett)[1] 		Élő-pontszáma: 2705
(világranglista 2. helyezett)[1]

Az 1975-ös sakkvilágbajnokság versenysorozata zónaversenyekből, két zónaközi versenyből, a világbajnokjelöltek párosmérkőzéses rendszerű egyenes kieséses versenyéből és a világbajnoki döntőből állt. A világbajnoki cím a regnáló világbajnok Bobby Fischer, és a világbajnokjelöltek versenyén győzedelmeskedő, Anatolij Karpov között dőlt el volna el. Fischer azonban olyan követelményeket támasztott a párosmérkőzéssel szemben, amit a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) csak részben fogadott el. Fischer a feltételekbe nem egyezett bele, ezért a FIDE megvonta tőle a világbajnoki címet, és azt 1975. április 3-án játék nélkül a kihívó Karpov kapta.[2]

Előzmények

A világbajnoki címet az előző, 1972-es sakkvilágbajnokságon, az évszázad sakkmérkőzésének is nevezett világbajnoki döntőben Bobby Fischer szerezte meg, miután 12,5–8,5 arányban győzött Borisz Szpasszkij ellen.

Zónaversenyek

Az 1972/77-ös sakkvilágbajnoki ciklusban 10 zónaversenyre került sor.

1. zóna
Caorle (Olaszország)

1972. júliusban az olaszországi Caorléban rendezték az „Európai 1. zóna” versenyét, amelyet holtversenyben két jugoszláv nagymester, Ljubojević és Ivkov nyert meg. A harmadik helyen a magyar Forintos Győző végzett, de csak az első két helyezett jutott tovább a zónaközi versenyre.[3]

2. zóna
Helsinki (Finnország)

A második európai zóna versenyét 1972-ben Helsinkiben rendezték. Az első helyet a bolgár Radulov szerezte meg, a 2. helyen végzett román Gheorghiu előtt. Ők ketten kvalifikálták magukat a zónaközi versenyre. A magyar Ribli Zoltán csak a 4–5. helyen végzett, ezzel elesett a továbbjutástól.[3]

3. zóna
Vrnjačka Banja (Jugoszlávia)

A harmadik európai zóna versenyére 1972-ben a szerbiai Vrnjacka Banján került sor. Az első helyet a jugoszláv Rukavina szerezte meg, a 2. helyen a csehszlovák Smejkal végzett. Ők ketten jutottak tovább. A magyar Csom István csak az 5., Adorján András a 8. helyen végzett, így nem sikerült kiharcolniuk a továbbjutást.[3]

4. zóna
Baku, szovjet bajnokság

Az 1972. november–decemberben rendezett 40. szovjet sakkbajnokság egyben zónaversenynek is számított. Ebből a zónából négy versenyző juthatott tovább a zónaközi versenyre. Az 1. helyet Mihail Tal szerezte meg Vlagyimir Tukmakov előtt, a 3–5. helyen holtverseny alakult ki Kuzmin, Szavon és Muhin között. A rájátszás során mindannyian azonos pontot szereztek, ezért az alapverseny Sonneborn–Berger-számítása döntött Kuzmin és Szavon javára. Ebből a zónából négyen juthattak tovább. Hozzájuk csatlakozhatott még Jefim Geller, Viktor Korcsnoj és Tajmanov az előző világbajnokjelölti verseny résztvevői, valamint Anatolij Karpov az 1969-es junior sakkvilágbajnokság győztese.[3]

5. zóna
New York, az Egyesült Államok bajnoksága

Az 1972. áprilisban rendezett 21. USA-bajnokság egyúttal a világbajnokság zónaversenyének számított, amelyről két versenyző juthatott tovább. Az élen hármas holtverseny alakult ki Byrne, Kavalek és Reshevsky között, akik kétfordulós rájátszáson döntötték el egymás közt a két kiadó hely sorsát. A rájátszást Byrne nyerte Reshevsky előtt, így ők ketten jutottak tovább.[3]

6. zóna
Toronto (Kanada)

Az 1972-ben Torontóban rendezett zónaversenyről egy versenyző juthatott tovább. A győzelmet Bíyíasas szerezte meg, ezzel kvalifikálta magát a zónaközi versenyre.[3]

7. zóna
Bogotá (Kolumbia)

A közép-amerikai zóna versenyére 1972-ben a kolumbiai Bogotában került sor, amelyről egy versenyző juthatott tovább a zónaközi versenyre. A győzelmet a kolumbiai Cuellar szerezte meg.[3]

8. zóna
São Paulo (Brazília)

Az 1972. májusban rendezett dél-amerikai zónaversenyről két versenyző juthatott tovább. A győzelmet a brazil Mecking szerezte meg a mögötte holtversenyben a 2–3. helyen végzett két argentin, Panno és Quinteros előtt, akik rájátszáson döntöttek a második továbbjutó személyéről. A rájátszás eredményétől függetlenül a zónaközi versenyen végül mindketten részt vehettek Mecking mellett.[3]

9. zóna
Teherán (Irán)

A nyugat-ázsiai zóna versenyét 1972. májusban rendezték Teheránban. A zónaversenyen az izraeli Kagan végzett az élen, így ő jutott tovább a zónaközi versenyre.[3]

10. zóna
Hongkong

A délkelet-Ázsiát és Óceániát magába foglaló 10. zóna versenyére Hongkongban került sor 1972. augusztusban. A versenyen a Fülöp-szigeteki Torre győzött, ezzel jogot szerzett a zónaközi versenyen való indulásra.[3]

Zónaközi versenyek

1973. június, Zónaközi verseny, Leningrád
Versenyző Ország Élő-p. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 Pont
1 Viktor Korcsnoj  Szovjetunió 2635 - ½ 1 ½ 1 1 ½ 1 ½ 1 1 1 ½ 1 0 ½ ½ ½ 13½
2 Anatolij Karpov  Szovjetunió 2545 ½ - ½ 1 ½ ½ 1 ½ 1 ½ 1 ½ 1 1 1 1 1 1 13½
3 Robert Byrne  Amerikai Egyesült Államok 2570 0 ½ - ½ ½ 1 ½ ½ ½ 1 1 1 ½ 1 1 1 1 1 12½
4 Jan Smejkal  Csehszlovákia 2570 ½ 0 ½ - 0 0 ½ ½ 1 1 0 1 1 1 1 1 1 1 11
5 Robert Hübner  NSZK 2600 0 ½ ½ 1 - 0 ½ 1 1 ½ ½ 1 ½ 1 ½ ½ 0 1 10
6 Bent Larsen  Dánia 2620 0 ½ 0 1 1 - 1 0 0 ½ 0 1 1 ½ 1 ½ 1 1 10
7 Gennagyij Kuzmin  Szovjetunió 2565 ½ 0 ½ ½ ½ 0 - 1 0 ½ ½ ½ 1 ½ 1 1 1 ½ 9½
8 Mihail Tal  Szovjetunió 2655 0 ½ ½ ½ 0 1 0 - 1 ½ 1 1 ½ 0 0 1 0 1 8½
9 Svetozar Gligorić  Jugoszlávia 2595 ½ 0 ½ 0 0 1 1 0 - ½ ½ ½ ½ 1 ½ 0 1 1 8½
10 Mark Tajmanov  Szovjetunió 2595 0 ½ 0 0 ½ ½ ½ ½ ½ - ½ 1 ½ ½ 1 ½ 1 ½ 8½
11 Miguel Quinteros  Argentína 2480 0 0 0 1 ½ 1 ½ 0 ½ ½ - 0 0 ½ ½ 1 ½ 1 7½
12 Ivan Radulov  Bulgária 2510 0 ½ 0 0 0 0 ½ 0 ½ 0 1 - 1 1 ½ ½ 1 1 7½
13 Wolfgang Uhlmann  NDK 2550 ½ 0 ½ 0 ½ 0 0 ½ ½ ½ 1 0 - ½ ½ ½ ½ 1 7
14 Eugenio Torre  Fülöp-szigetek 2430 0 0 0 0 0 ½ ½ 1 0 ½ ½ 0 ½ - ½ 1 1 1 7
15 Josip Rukavina  Jugoszlávia 2460 1 0 0 0 ½ 0 0 1 ½ 0 ½ ½ ½ ½ - 0 1 ½ 6½
16 Vlagyimir Tukmakov  Szovjetunió 2560 0 0 0 0 ½ ½ 0 0 1 ½ 0 ½ ½ 0 1 - ½ 1 6
17 Guillermo Estévez Morales  Kuba 2385 0 0 0 0 1 0 0 1 0 0 ½ 0 ½ 0 0 ½ - 1 4½
18 Miguel Cuéllar  Kolumbia 2400 0 0 0 0 0 0 ½ 0 0 ½ 0 0 0 0 ½ 0 0 - 1½

Korcsnoj, Karpov, és Byrne jutottak tovább.

1973. július-augusztus, zónaközi verseny, Petropolis
Versenyző Ország Élő-p. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 Pont
1 Henrique Mecking  Brazília 2575 - ½ ½ ½ 1 ½ ½ 1 ½ ½ 1 ½ ½ 1 ½ 1 1 1 12
2 Jefim Geller  Szovjetunió 2585 ½ - ½ ½ ½ 1 ½ ½ ½ 1 ½ ½ 1 1 0 1 1 1 11½
3 Lev Polugajevszkij  Szovjetunió 2640 ½ ½ - 1 ½ ½ ½ ½ ½ ½ ½ 0 1 1 1 1 1 1 11½
4 Portisch Lajos  Magyarország 2645 ½ ½ 0 - ½ ½ ½ ½ 1 ½ 1 ½ 1 ½ 1 1 1 1 11½
5 Vaszilij Szmiszlov  Szovjetunió 2600 0 ½ ½ ½ - 0 1 ½ ½ 1 ½ ½ 1 1 ½ 1 1 1 11
6 David Bronstejn  Szovjetunió 2585 ½ 0 ½ ½ 1 - 0 ½ ½ 1 1 1 ½ 1 ½ 1 1 0 10½
7 Vlastimil Hort  Csehszlovákia 2610 ½ ½ ½ ½ 0 1 - 1 0 0 1 ½ ½ ½ 1 ½ 1 1 10
8 Vlagyimir Szavon  Szovjetunió 2570 0 ½ ½ ½ ½ ½ 0 - ½ 0 1 1 ½ ½ 1 1 ½ 1 9½
9 Borislav Ivkov  Jugoszlávia 2535 ½ ½ ½ 0 ½ ½ 1 ½ - ½ ½ ½ ½ ½ ½ 1 ½ ½ 9
10 Ljubomir Ljubojević  Jugoszlávia 2570 ½ 0 ½ ½ 0 0 1 1 ½ - 0 1 ½ 0 1 ½ 1 1 9
11 Samuel Reshevsky  Amerikai Egyesült Államok 2575 0 ½ ½ 0 ½ 0 0 0 ½ 1 - 1 ½ ½ 1 1 ½ 1 8½
12 Oscar Panno  Argentína 2580 ½ ½ 1 ½ ½ 0 ½ 0 ½ 0 0 - ½ ½ ½ ½ 1 1 8
13 Paul Keres  Szovjetunió 2605 ½ 0 0 0 0 ½ ½ ½ ½ ½ ½ ½ - ½ ½ 1 1 1 8
14 Florin Gheorghiu  Románia 2530 0 0 0 ½ 0 0 ½ ½ ½ 1 ½ ½ ½ - 1 ½ ½ 1 7½
15 Peter Biyiasas  Kanada 2395 1 ½ 0 0 ½ ½ 0 0 ½ 0 0 ½ ½ 0 - ½ 1 1 6½
16 Tan Lian Ann  Szingapúr 2365 0 0 0 0 0 0 ½ 0 0 ½ 0 ½ 0 ½ ½ - ½ 0 3
17 Werner Hug  Svédország 2445 0 0 0 0 0 0 0 ½ ½ 0 ½ 0 0 ½ 0 ½ - ½ 3
18 Simon Kagan  Izrael 2405 0 0 0 0 0 1 0 0 ½ 0 0 0 0 0 0 1 ½ - 3

Mivel az élen hármas holtverseny alakult ki ezért egy rájátszás során ők hárman mérkőztek meg a két továbbjutó helyért.

1973. szeptemberi rájátszás , Portoroz
Élő-pontszám 1 2 3 Összesen
1 Portisch Lajos  Magyarország 2650 - 11½½ ½1½½ 5½
2 Lev Polugajevszkij  Szovjetunió 2625 00½½ - 110½ 3½
3 Jefim Geller  Szovjetunió 2605 ½0½½ 001½ - 3

Portisch és Polugajevszkij jutott a világbajnokjelöltek versenyébe.

A világbajnokjelöltek versenye

Két exvilágbajnok is küzdött a kihívás jogáért. Borisz Szpasszkij az 1966-os, Tigran Petroszján 1969-es sakkvilágbajnokságon győzedelmeskedett.

NegyeddöntőkElődöntőkDöntő
Moszkva, 1974. január–február
Anatolij Karpov5½
Leningrád, 1974. április–május
Lev Polugajevszkij2½
Anatolij Karpov7
San Juan, Puerto Rico, 1974. január
Borisz Szpasszkij4
Borisz Szpasszkij4½
Moszkva, 1974. szeptember–november
Robert Byrne1½
Anatolij Karpov12½
Augusta, Georgia, USA, 1974.
Viktor Korcsnoj11½
Viktor Korcsnoj7½
Ogyessza, 1974. április
Henrique Mecking5½
Viktor Korcsnoj3½
Palma de Mallorca, 1974
Tigran Petroszján (feladta)1½
Tigran Petroszján7
Portisch Lajos6

A versenyt Anatolij Karpov nyerte, ezzel megszerezte a jogot, hogy megküzdjön Bobby Fischerrel, a regnáló világbajnokkal.

Világbajnoki döntő

A Bobby Fischer és Anatolij Karpov közötti világbajnoki döntőre 1975. június 1-től a fülöp-szigeteki Manilában került volna sor.

Fischer az eddig szokásos 24 játszmás párosmérkőzés helyett visszatért volna a sakktörténet korábbi időszakában alkalmazott rendszerre, amely szerint az a játékos a győztes, aki először ér el 10 győzelmet a mérkőzésen. Emellett kikötései között szerepelt, hogy 9–9-es állásnál a világbajnok megőrizze címét. Kompromisszumként a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) a 10 győzelemig, de legfeljebb 36 játszmáig tartó mérkőzési formát javasolta, de a 9–9-es állásnál történő címvédés lehetőségét elvetette. Fischer válaszára határidőt határoztak meg, mely időpontig Fischer nem válaszolt, így a FIDE elvette tőle a világbajnoki címet, és Karpovnak adományozta azt. Ezzel Karpov lett a sakkozás 12. világbajnoka.

Jegyzetek

  1. ↑ a b All time rankings/January 1975 FIDE rating list. Top 6 players (angol nyelven). Edinburgh University Chess Club. . (Hozzáférés: 2015. április 2.)
  2. ↑ Fischer vs FIDE, 1975 (angol nyelven). Chessgames Services LLC. (Hozzáférés: 2015. április 3.)
  3. ↑ a b c d e f g h i j The World Chess Championship Zonals 1972–1975 (C09) (angol nyelven). mark-weeks.com. (Hozzáférés: 2015. április 2.)

Források

További információk

  • sport Sportportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap