1954-es sakkolimpia

11. sakkolimpia (1954) (11th Chess Olympiad)
Adatok
Rendező	Hollandia
Dátum	szeptember 4. – szeptember 25.
Csapatok	26 csapat 149 versenyző
Helyszínek	Apollohal (Amszterdam rendező városban)
Honlap	OlimpBase honlap
Címvédő	Szovjetunió
Győztes	Szovjetunió
← 1952: Helsinki 1956: Moszkva →

A 11. sakkolimpia 1954. szeptember 4. és szeptember 25. között Hollandiában, Amszterdamban került megrendezésre. Az olimpia megrendezésének jogát eredetileg az argentin szövetség kapta, azonban hat héttel annak kezdete előtt pénzügyi nehézségekre hivatkozva lemondta azt. Két nappal később jelentkezett a holland szövetség, hogy a szűk határidő ellenére kész megrendezni az eredetileg tervezett időpontban az eseményt.

Az eseményre előzetesen 30 ország nevezett, de csak 26 ország jelent meg, így is rekordszámú, 149 versenyzővel. A mezőnyt 19 nemzetközi nagymester és 38 nemzetközi mester alkotta. Ezúttal nem politikai okokból, hanem pénzügyi nehézségek miatt hiányzott az Amerikai Egyesült Államok válogatottja.

A szovjet csapatban először játszott sakkolimpián a világbajnok Botvinnik, és ezen az olimpián vett részt először a fiatal dán Bent Larsen, a későbbi évek egyik éljátékosa.

A csapatok 6 főt nevezhettek, akik közül egyidejűleg négy játszott. Meg kellett adni a játékosok közötti erősorrendet, és az egyes fordulókban ennek megfelelően ülhettek le a táblákhoz. Ez lehetővé tette, hogy táblánként állapítsák meg és hirdessék ki a legjobb egyéni eredményt elérőket.

A csapatokat 4 elődöntő csoportba sorsolták, amelyekből az első három helyezett jutott az „A” döntőbe, a 4–6. helyezett a „B” döntő, a többiek a „C” döntő mezőnyét alkották.

A verseny mind az elődöntőben, mind a döntőben körmérkőzéses formában került megrendezésre. A csapat eredményét az egyes versenyzők által megszerzett pontok alapján számolták. Holtverseny esetén vették csak figyelembe a csapateredményeket, ahol a csapatgyőzelem 2 pontot, a döntetlen 1 pontot ért. A játszmákban 2 óra 30 perc állt rendelkezésre 40 lépés megtételéhez, majd további óránként 16 lépést kellett megtenni.

A versenyt, ezúttal meggyőző fölénnyel, a címvédő szovjet csapat nyerte az argentin válogatott előtt, és Jugoszlávia csapata szerezte meg a bronzérmet. Magyarország a 6. helyen végzett, játékosaink közül Barcza Gedeon teljesítményét kell kiemelni, aki a 3. táblán a mezőny legjobb eredményét elérve szerzett egyéni aranyérmet.^[1]

Első csoport

Döntő	Ország	1	2	3	4	5	6		+	−	=	Pont
«A»	Szovjetunió		2	3½	3	4	4		4	0	1	16½
«A»	Hollandia	2		2½	3	3	2½		4	0	1	13
«A»	Izland	½	1½		3	3½	2½		3	2	0	11
«B»	Ausztria	1	1	1		3	3½		2	3	0	9½
«B»	Finnország	0	1	½	1		3		1	4	0	5½
«B»	Görögország	0	1½	1½	½	1			0	5	0	4½

Második csoport

Döntő	Ország	1	2	3	4	5	6		+	−	=	Pont
«A»	Argentína		2	2	3	3	4		3	0	2	14
«A»	Bulgária	2		2	2½	3½	3½		3	0	2	13½
«A»	Csehszlovákia	2	2		2½	3	4		3	0	2	13½
«B»	Kanada	1	1½	1½		2½	3½		2	3	0	10
«B»	Olaszország	1	½	1	1½		3½		1	4	0	7½
«B»	Írország	0	½	0	½	½			0	5	0	1½

Harmadik csoport

Döntő	Ország	1	2	3	4	5	6	7		+	−	=	Pont
«A»	Izrael		1½	3	2½	3	3	3		5	1	0	16
«A»	Jugoszlávia	2½		2	3	2½	2½	1½		4	1	1	14
«A»	Svédország	1	2		2	2½	2½	4		3	1	2	14
«B»	Dánia	1½	1	2		1½	3½	2		1	3	2	11½
«B»	Norvégia	1	1½	1½	2½		2	2½		2	3	1	11
«B»	Franciaország	1	1½	1½	½	2		3		1	4	1	9½
«B»	Saar-vidék	1	2½	0	2	1½	1			1	4	1	8

Negyedik csoport

Döntő	Ország	1	2	3	4	5	6	7		+	−	=	Pont
«A»	Magyarország		2½	1½	3	4	3	4		5	1	0	18
«A»	NSZK	1½		2½	3	2	3½	4		4	1	1	16½
«A»	Anglia	2½	1½		2½	1½	1½	4		3	3	0	13½
«B»	Svájc	1	1	1½		2½	3½	4		3	3	0	13½
«B»	Kolumbia	0	2	2½	1½		2½	4		3	2	1	12½
«B»	Belgium	1	½	2½	½	1½		3		2	4	0	9
«B»	Luxemburg	0	0	0	0	0	1			0	6	0	1

№	Ország	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	11	12		+	−	=	Pont
1	Szovjetunió		3½	2½	2½	3	3	2	3½	3½	3	3½	4		10	0	1	34
2	Argentína	½		1½	3	2½	2	3	2½	3	2½	3	3½		8	2	1	27
3	Jugoszlávia	1½	2½		2	2½	1½	3	3	3½	2	2½	2½		7	2	2	26½
4	Csehszlovákia	1½	1	2		3	2	1½	2	3	2½	3½	2½		5	3	3	24½
5	NSZK	1	1½	1½	1		2	2½	½	2½	4	4	3		5	5	1	23½
6	Magyarország	1	2	2½	2	2		1	3	2	2	2	3½		3	2	6	23
7	Izrael	2	1	1	2½	1½	3		3	½	3	2	2½		5	4	2	22
8	Hollandia	½	1½	1	2	3½	1	1		3	2½	3	2		4	5	2	21
9	Anglia	½	1	½	1	1½	2	3½	1		2½	1	2½		3	7	1	17
10	Bulgária	1	1½	2	1½	0	2	1	1½	1½		2½	2½		2	7	2	17
11	Svédország	½	1	1½	½	0	2	2	1	3	1½		2		1	7	3	15
12	Izland	0	½	1½	1½	1	½	1½	2	1½	1½	2			0	9	2	13½

Táblánként az első három legjobb százalékos arányt elérő versenyzőt díjazták éremmel az elődöntőben és a döntőben elért összesített eredményeik alapján. A magyarok közül Barcza Gedeon a harmadik táblán egyéni aranyérmet szerzett.

1. tábla

H.	Versenyző neve	Ország	Döntő	Pont	Játszmaszám	Százalék
	Botvinnik	Szovjetunió	A	8½	11	77,3
	Josep Kupper	Svájc	B	10	14	71,4
	Bent Larsen	Dánia	B	13½	19	71,1

2. tábla

H.	Versenyző neve	Ország	Döntő	Pont	Játszmaszám	Százalék
	Frank Ross Anderson	Kanada	B	14	17	82,4
	Julio Bolbochán	Argentína	A	11½	15	76,7
	Vaszilij Szmiszlov	Szovjetunió	A	9	12	75

3. tábla

H.	Versenyző neve	Ország	Döntő	Pont	Játszmaszám	Százalék
	Barcza Gedeon	Magyarország	A	12½	16	78,1
	David Bronstejn	Szovjetunió	A	10½	14	75
	Palle Nielsen	Dánia	B	11½	16	71,9

4. tábla

H.	Versenyző neve	Ország	Döntő	Pont	Játszmaszám	Százalék
	Paul Keres	Szovjetunió	A	13½	14	96,4
	Edwin Bhend	Svájc	B	10	13	76,9
	Francesco Scafarelli	Olaszország	B	12½	17	73,5

5. játékos (1. tartalék)

H.	Versenyző neve	Ország	Döntő	Pont	Játszmaszám	Százalék
	Efim Geller	Szovjetunió	A	5	7	71,4
	Andrija Fuderer	Jugoszlávia	A	8½	12	70,8
	Kovács Zoltán	Ausztria	B	9	13	69,2

6. játékos (2. tartalék)

H.	Versenyző neve	Ország	Döntő	Pont	Játszmaszám	Százalék
	Sylvain Burstein	Franciaország	B	8½	11	77,3
	Edgar Walther	Svájc	B	9½	13	73,1
	Alekszandar Matanović	Jugoszlávia	A	6½	9	72,2

Forduló	Ellenfél	Szabó László		Kluger Gyula		Barcza Gedeon		Sándor Béla		Gereben Ernő		Pont
Elődöntő (4. csoport)
1	Kolumbia	Cuéllar Gacharna	1	De Greif	1	Sánchez	1			Rivera	1	4
2	Belgium	O’Kelly de Galway	1	Dunkelblum	½			Gobert	½	Lemaire	1	3
3	Svájc	Kupper	½			Blau	1	Bhend	1	Walther	½	3
4	Anglia			Alexander	½	Penrose	½	Golombek	½	Wade	0	1½
6[2]	Luxemburg	Neu	1	Philippe	1	Kremer	1			Jerolim	1	4
7	NSZK	Schmid	½	Pfeiffer	½	Darga	1	Joppen	½			2½
„A” döntő
1	Argentína	Miguel Najdorf	½	Bolbochán	0	Panno	1			Pilnik	½	2
2	Bulgária	Minev	0	Milev	1	Bobotsov	1	Bobekov	0			2
3	Izland	Pirc	½	Svetozar Gligorić	1	Rabar	1			Trifunović	1	3½
4	Szovjetunió	Mihail Botvinnik	½	Vaszilij Szmiszlov	0	David Bronstejn	½			Paul Keres	0	1
5	Jugoszlávia	Pirc	½	Gligorić	1	Trifunović	½			Rabar	½	2½
6	NSZK	Unzicker	1	Schmid	½	Pfeiffer	0			Darga	½	2
7	Csehszlovákia	Pachman	½			Filip	½	Zita	½	Šajtar	½	2
8	Hollandia	Max Euwe	1	Donner	0	Prins	1			Van Scheltinga	1	3
9	Svédország	Stahlberg	0	Lundin	1	Hörberg	1			Nilsson	0	2
10	Anglia	Alexander	0	Penrose	0	Wade	1			Clarke	1	2
11	Izrael	Porath	0	Czerniak	0	Aloni	½			Kniazer	½	1
Szerzett pontszám (Játszmák száma)		8½ (16)		8 (15)		12½ (16)		3 (6)		9 (15)

• OlimpBase
• Шахматные олимпиады / Ю. Авербах, Б. Туров. Москва : Физкультура и спорт, 1974.
• Всемирные шахматные Олимпиады. 1927-2006 / Ханамирян Г. Ереван: 2006, стр. 12-14

• Tournament Review
• Frank Große: Die Geschichte der Schacholympiade – Teil 4: Neubeginn nach dem Zweiten Weltkrieg (1950–1958)