Íz (mitológia)
A mai világban a Íz (mitológia) releváns téma, és egyre szélesebb körben érdekelt. Legyen szó mindennapi életről, politikáról, technológiáról vagy bármely más területről, a Íz (mitológia) döntő szerepet játszik életvitelünkben és környezetünk fejlődésében. Ahogy a társadalom fejlődik és a körülmények változnak, elengedhetetlen, hogy tájékozódjunk, és gondolkodjunk a Íz (mitológia)-ről, mind a jelenlegi kontextusában, mind pedig annak történelmi vonatkozásában. Ebben a cikkben elmélyülünk a Íz (mitológia) lenyűgöző világában, és feltárjuk a mindennapi életünkre gyakorolt különféle vonatkozásait és következményeit.
Az íz a magyar néphiedelemben és a finnugor mitológiában a betegség megszemélyesített szelleme. Átvitt értelemben a foghús és a szájüreg sorvadását jelentette. Néhány finnugor nyelvben az árnyék-lélek fogalmának jelzője. Napjainkban az íz leginkább rossz szellemet, kísértetet jelent. Használták mint átkot is, például: „Íz egyen meg”, „rontson meg az Íz”. Megmaradt azonban az ősi "lélek" jelentése is az ízig-vérig (testestől-lelkestől) kettős-szóban is, ami a küzdelemben, vagy más eseményben való részvételben használt kifejezés.
A finnugor mitológiában török jövevény lehet, mivel a csuvas és tatár mitológiában is megvan, a magyar lidérc egyetlen pontos megfelelőjeként asztak és üzüt néven. A holtak tüzes szelleme, aki a temetést követő negyven napig hazajár, és esetleg beköltözik az asszonyokba, ami a lélekvándorlás eszméjére utal.
Források
- Mitológiai enciklopédia I. Főszerk. Szergej Alekszandrovics Tokarjev. A magyar kiadást szerk. Hoppál Mihály. Budapest: Gondolat. 1988. ISBN 963-282-027-4
- Lükő Gábor: A magyar lélek formái, Budapest, Sylvester Rt. 1942.
