Állcsont
Ma a Állcsont-ről szeretnénk beszélni. Ez egy olyan téma, amely az utóbbi időben nagy jelentőséggel bír, és fontos, hogy alaposan tanulmányozzuk, hogy megértsük társadalmunkra gyakorolt hatását. Ebben a cikkben a Állcsont különböző aspektusait fogjuk feltárni, az eredetétől és fejlődésétől a különböző területekre gyakorolt hatásáig. Ezen túlmenően elemezzük a Állcsont különböző perspektíváit, hogy átfogó és objektív jövőképet kínáljunk. Kétségtelen, hogy a Állcsont olyan téma, amely elmélkedésre és vitára hív bennünket, és biztosak vagyunk benne, hogy ez a cikk gazdagító lesz olvasóink számára.
Állcsontnak nevezzük azt a két csontot (os), amelyek a szájnyílást határolják. Az állcsontok az arckoponyához (cranium viscerale) tartoznak és a táplálék megragadására szolgálnak. Emlősöknél ezek horgonyozzák el a fogakat (dens).
Megkülönböztetünk:
- alsó állcsontot vagy állkapcsot (mandibula) és
- felső állcsontot (maxilla)
Az állkapocs a halántékcsonthoz (os temporale) ízesül és mozgatható. A páros felső állcsont a koponyához (cranium) van rögzítve.
Források
Réthelyi Miklós, Antal Miklós, Liposits Zsolt, Oláh Imre, Sétáló György.szerk.: Réthelyi Miklós: Funkcionális anatómia, 8. kiadás, Budapest: Medicina Könyvkiadó (2002). ISBN 963-242-564-2
szerk.: Werner Platzer: SH Atlasz Anatómia I., ford. Dr. Sebestény Tamás, 6. kiadás, Springer Hungarica, 2–3. o. (1996). ISBN 963-8455-63-2
