Varga János (állatorvos)

Varga János
Született1941. június 3. (82 éves)
Győr
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaállatorvos,
mikrobiológus,
járványügyi szakértő,
egyetemi tanár
SablonWikidataSegítség

Varga János (Győr, 1941. június 3. –) magyar állatorvos, mikrobiológus, járványügyi szakértő, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe az állatorvosi mikrobiológia, illetve a háziállatok fertőző betegségei. Számos állatbetegség elleni oltóanyag kifejlesztője.

Életpályája

1959-ben érettségizett, majd felvették az Állatorvostudományi Főiskolára (1962 után Állatorvostudományi Egyetem), ahol 1964-ben szerzett állatorvosi diplomát. Diplomájának megszerzése után az MTA Állatorvos-tudományi Kutatóintézetben kapott gyakornoki állást. 1967-ben átment alma materére, ott a járványügyi és mikrobiológiai tanszéken dolgozott (először tanársegédként). 1973-tól adjunktusi, majd 1982-től egyetemi docensi beosztásban oktatott. 1985-ben vette át egyetemi tanári kinevezését. Abban az évben bízták meg a tanszék vezetésével is, amelyet 1990-ig vezetett. 1999 és 2002 között Széchenyi professzori ösztöndíjas volt.

1976-ban védte meg az állatorvos-tudományok kandidátusi, 1994-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Állatorvos-tudományi Bizottságának lett tagja 1989-ben. Három évvel később a bizottság titkára, majd 1999-ben annak elnöke lett. 2001-ben rövid ideig az Magyar Tudományos Akadémia közgyűlési képviselője. Ugyanabban az évben megválasztották az MTA levelező, 2007-ben pedig rendes tagjává. 1996 és 2000 között a Doktori Tanács Állattenyésztési és Állatorvos-tudományi Bizottságát vezette. Emellett 2005-ben az Országos Állategészségügyi Tanács vezetésével is megbízták. A Magyar Mikrobiológiai Társaság és a Magyar Zoonózis Társaság vezetőségi tagja. A Magyar Állatorvosok Lapja és az Acta Veterinaria Hungarica szerkesztőbizottságának tagja.

Munkássága

Fő kutatási területei az állatorvosi mikrobiológia és a háziállatok fertőző betegségei.

Tudományos munkássága során fontos eredményeket ért el az Escherichia coli (E.coli) baktérium antigénszerkezetének kutatása során: a patogenitás (tehát a betegség-okozó képesség) szempontjából fontos antigének, ezen belül is a burok- és a fimbria antigének előfordulása, valamint az általuk okozott betegségek elleni védekezés módjai terén. Ennek keretében több oltóanyagot fejlesztett ki és állított elő. Vakcina-előállítási tevékenysége a kérődző állatok (például szarvasmarhák) is jelentős. A Pasteurella haemolytica baktériumtörzsének szerotípusainak vizsgálata során a kérődző állatokban okozott betegségeket és védekezésük elleni lehetőségeit vizsgálta.

A madáregészségtan terén a tífusz és a paratífusz kutatásában és a baromfitífusz igazságügyi vonzataiban alkotott maradandót. Ezenkívül más betegség-okozó baktérium antigénszerkezetét és állatoknak okozott betegségeit vizsgálta (egyes Campylobacter fajok, Rhodococcus equi). Az állati eredetű influenzatípusok elleni oltóanyag-előállításban ért el jelentős eredményeket (lóinfluenza, madárinfluenza), de foglalkozik a sertésinfluenza kérdéseivel is. Munkássága során tizenegy szabadalmat jegyeztetett be.

Díjai, elismerései

Főbb publikációi

Források