Vámpírhal

Ebben a cikkben a Vámpírhal témájában fogunk elmélyülni, amely téma sok ember érdeklődését váltotta ki szerte a világon. A Vámpírhal egy olyan téma, amely különböző szempontokat fed le, és következményei jelentős hatással vannak társadalmunkra. Ezen a vonalon fogjuk feltárni a Vámpírhal különböző dimenzióit, elemezve jelenlegi relevanciáját és jövőbeli vetületét. Ezenkívül megvizsgáljuk a terület szakértőinek különböző nézőpontjait és véleményét, teljes és objektív képet adva a Vámpírhal-ről. Ezért ennek a cikknek az a célja, hogy átfogó és naprakész elképzelést kínáljon egy olyan témáról, amely ma kétségtelenül nagy érdeklődést vált ki.

Kandiru
Természetvédelmi státusz
Közönséges
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Rend: Harcsaalakúak (Siluriformes)
Öregcsalád: Loricarioidea
Család: Trichomycteridae
(Bleeker, 1858)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kandiru témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kandiru témájú médiaállományokat és Kandiru témájú kategóriát.

A kandiru vagy vámpírhal a harcsafélék családjába tartozó édesvízi halakat jelöli, melyek az élősködő életmódjukról nevezetesek. Az Amazonasban élnek, a bennszülött indiánok még a piranhanál is félelmetesebb halaknak tartják őket.[1] Testük hosszúkás és áttetsző, hosszuk elérheti a 15 cm-t. Szűkebb értelemben csak a Vandellia cirrhosa fajt nevezik kandirunak, de a nevet gyakran az egész alcsaládra vagy az egész családra is használják.[2][3][4]

Életmódja

A nitrogén-anyagcsere melléktermékeinek szagát követve a zavaros vízben is képesek megtalálni más, nagy testű halakat, hogy azok kopoltyúüregébe hatoljanak, ahol vérrel táplálkoznak. A Vandelliinae alcsalád fajai vérrel táplálkoznak, míg a Stegophilinae alcsalád fajai az élő halak pikkelyeivel és nyálkájával táplálkoznak, vagy dögevők.[5]

Feltételezett emberi fertőzések

A kandiru tévedésből néha emberi testnyílásokba is behatolhat, például feljuthat a húgycsőig, vagy bejuthat a végbélnyíláson át.[3] A kopoltyúfedőjéből hátranyúló tüskék állnak ki, ezért kizárólag sebészi úton távolítható el.[6] A fürdés közbeni folyóba vizelés növeli a kandirutámadás esélyét.

Az első beszámoló embert támadó kandiruról a német Carl Friedrich Philipp von Martiustól származik, aki 1829-ben számolt erről be, nem saját megfigyelése alapján, hanem a területen élőktől származó beszámolók alapján, akik elmondták, hogy a férfiak a folyóban hímvesszőjüket megkötik a kandirutámadás megakadályozásához.[7] Más források szerint más törzsek is hasonlóan védték nemi szerveiket fürdéskor, de egyesek szerint a piranhatámadásokat megakadályozandó tették ezt. Von Martius azt is feltételezte, hogy a halakat a vizelet szaga vonzza.[8] Későbbi kísérletek ezt cáfolták, mivel a kandiru látás alapján vadászik, és nem vonzza a vizelet.[9]

Vannak dokumentált, de vitatott esetek a kandiru emberbe hatolásáról,[10] de úgy tűnik, hogy az állat nem képes az emberben életben maradni. Az indiánok ismernek néhány hasznosnak vélt gyógynövényt, amely szerintük megöli a halat, majd az lebomlik és kiürül. Valójában az áldozat gyakran belehal a kandiru okozta fertőzésbe. Bár 1997-ben leírták behatolását húgycsőbe, Spotte ezt lehetetlenként írta le „egyszerű folyadékfizika” alapján, és a kandiru emberfertőző képességéről több mint egy évszázada ismert volt, hogy mítosz.[11]

Jegyzetek

  1. ↑ Axelrod, HR, Emmens C, Burgess W, Pronek N. Exotic Tropical Fishes. T.F.H. Publications (1996). ISBN 0-87666-543-1 
  2. ↑ Breault, J.L.. „Candirú: Amaconian parasitic catfish”. Journal of Wilderness Medicine 2 (4), 304–312. o. . (Hozzáférés: 2008. július 10.) 
  3. ↑ a b de Carvalho, Marcelo R. (2003). „Analyse D’Ouvrage” (PDF). Cybium 27 (2), 82. o. . (Hozzáférés: 2008. július 10.) 
  4. ↑ DoNascimiento, Carlos, Provenzano, Francisco (2006). „The Genus Henonemus (Siluriformes: Trichomycteridae) with a Description of a New Species from Venezuela”. Copeia 2006 (2), 198–205. o. DOI:2.0.CO;2]. 
  5. ↑ Schaefer, Scott A., Provenzano, Francisco; de Pinna, Mario; Baskin, Jonathan N. (2005. november 29.). „New and Noteworthy Venezuelan Glanapterygine Catfishes (Siluriformes, Trichomycteridae), with Discussion of Their Biogeography and Psammophily” (PDF). American Museum Novitates 496 (3496), 1–27. o. (Hozzáférés: 2008. július 10.) 
  6. ↑ DiClaudio, Dennis. The Hypochondriac's Pocket Guide to Horrible Diseases You Probably Already Have. Bloomsbury Publishing (2006). ISBN 9781596910614 
  7. ↑ Gonzalez, Alyssa: The Candiru: A Six-Inch SciCom Failure (amerikai angol nyelven). Talk Science to Me , 2023. március 20. (Hozzáférés: 2024. április 16.)
  8. ↑ von Martius CFP.szerk.: van Spix JB, AgassizL: Selecta Genera et Species Piscium ouos in Itinere ocr Brnsiliam annis 1817-20 Collegit … Dr. J. B. de Spix, etc, Preface, p. viii. o. (1829) 
  9. ↑ Spotte S, Petry P, Zuanon JAS (2001). „Experiments on the feeding behavior of the hematophagous candiru”. Environmental Biology of Fishes 60 (4), 459–464. o. DOI:10.1023/A:1011081027565. 
  10. ↑ Can the candirú fish swim upstream into your urethra (revisited)?. The Straight Dope. . (Hozzáférés: 2008. július 10.)
  11. ↑ Spotte, Stephen. Candiru: life and legend of the bloodsucking catfishes. Berkeley, Calif.: Creative Arts Book Co. (2002). ISBN 0-88739-469-8 

Források