Uperoleia mimula

Ebben a cikkben elmélyülünk a Uperoleia mimula lenyűgöző világában, feltárva annak különböző oldalait és társadalmunkra gyakorolt ​​hatását. A Uperoleia mimula időtlen idők óta felkeltette a fiatalok és idősek figyelmét, egész nemzedékek érdeklődését felkeltette titokzatosságával és varázsával. A történelem során a Uperoleia mimula alapvető szerepet játszott az emberiség evolúciójában, befolyásolva hiedelmeinket, szokásainkat és életmódunkat. Ebben a cikkben a Uperoleia mimula mélyére merülünk, elemezve annak relevanciáját a különböző kontextusokban és a mai világra gyakorolt ​​hatását. Készüljön fel a Uperoleia mimula minden oldalának felfedezésére, és merüljön el egy izgalmas, tudással és felfedezéssel teli utazásban!

Uperoleia mimula
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Alrend: Neobatrachia
Család: Myobatrachidae
Nem: Uperoleia
Gray, 1841
Faj: U. mimula
Tudományos név
Uperoleia mimula
Davies, McDonald & Corben, 1986
Szinonimák

Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Uperoleia mimula témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Uperoleia mimula témájú kategóriát.

Az Uperoleia mimula a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a Myobatrachidae családba, azon belül az Uperoleia nembe tartozó faj.

Előfordulása

Ausztrália endemikus faja. Elterjedési területe Queensland állam északkeleti része, beleértve a York-félszigetet és a Torres-szoros szigeteit. Elterjedési területének mérete nagyjából 136 100 km².[1][2][3]

Megjelenése

Hasi oldala

Kis termetű békafaj, testhossza elérheti a 3 cm-t.[3] Háta barna, sötétebb foltokkal, középen egy halvány, narancsbarna hosszanti csíkkal. A test oldala és a fej szürke vagy kékes-szürke. A száj szélétől a karig néha egy kis halvány sárgásfehér csík húzódik. A karok felső része a vállaknál halvány narancsbarna. Hasa fehér, a hímek torka szürke. Pupillája csaknem kerek, a szivárványhártya aranyszínű. Az ágyék és a combok hátsó része élénkvörös. Mellső lábainak ujjai között nincs úszóhártya, a hátsók enyhén úszóhártyásak, ujjai végén nincsenek korongok. A parotoid mirigyek nagyok és gyakran barnák vagy homokszínűek.[3]

Életmódja

Élőhelyét nyílt eukaliptusz- és Melaleuca-erdők alkotják füves aljnövényzettel és gyepekkel. Nyártól őszig a nedves évszakban szaporodik. A petéket egyenként rakja le, és a vízfelszín alatti növényzethez rögzíti a tavakban, mocsarakban és elárasztott füves területeken. Az ebihalak akár 3,5 cm hosszúak is lehetnek, aranybarna vagy barnásfekete színűek. Gyakran a víztestek alján maradnak. Nem ismert, hogy mennyi idő alatt alakulnak békává.[3][1]

Természetvédelmi helyzete

A vörös lista a nem fenyegetett fajok között tartja nyilván. Populációja stabil, több természetvédelmi területen is megtalálható.[4]

Jegyzetek

Források