Ebben a cikkben elmélyülünk a Uperoleia mimula lenyűgöző világában, feltárva annak különböző oldalait és társadalmunkra gyakorolt hatását. A Uperoleia mimula időtlen idők óta felkeltette a fiatalok és idősek figyelmét, egész nemzedékek érdeklődését felkeltette titokzatosságával és varázsával. A történelem során a Uperoleia mimula alapvető szerepet játszott az emberiség evolúciójában, befolyásolva hiedelmeinket, szokásainkat és életmódunkat. Ebben a cikkben a Uperoleia mimula mélyére merülünk, elemezve annak relevanciáját a különböző kontextusokban és a mai világra gyakorolt hatását. Készüljön fel a Uperoleia mimula minden oldalának felfedezésére, és merüljön el egy izgalmas, tudással és felfedezéssel teli utazásban!
Uperoleia mimula | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
![]() | ||||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() | ||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||
Uperoleia mimula Davies, McDonald & Corben, 1986 | ||||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
![]() A Wikifajok tartalmaz Uperoleia mimula témájú rendszertani információt. ![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Uperoleia mimula témájú kategóriát. |
Az Uperoleia mimula a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a Myobatrachidae családba, azon belül az Uperoleia nembe tartozó faj.
Ausztrália endemikus faja. Elterjedési területe Queensland állam északkeleti része, beleértve a York-félszigetet és a Torres-szoros szigeteit. Elterjedési területének mérete nagyjából 136 100 km².[1][2][3]
Kis termetű békafaj, testhossza elérheti a 3 cm-t.[3] Háta barna, sötétebb foltokkal, középen egy halvány, narancsbarna hosszanti csíkkal. A test oldala és a fej szürke vagy kékes-szürke. A száj szélétől a karig néha egy kis halvány sárgásfehér csík húzódik. A karok felső része a vállaknál halvány narancsbarna. Hasa fehér, a hímek torka szürke. Pupillája csaknem kerek, a szivárványhártya aranyszínű. Az ágyék és a combok hátsó része élénkvörös. Mellső lábainak ujjai között nincs úszóhártya, a hátsók enyhén úszóhártyásak, ujjai végén nincsenek korongok. A parotoid mirigyek nagyok és gyakran barnák vagy homokszínűek.[3]
Élőhelyét nyílt eukaliptusz- és Melaleuca-erdők alkotják füves aljnövényzettel és gyepekkel. Nyártól őszig a nedves évszakban szaporodik. A petéket egyenként rakja le, és a vízfelszín alatti növényzethez rögzíti a tavakban, mocsarakban és elárasztott füves területeken. Az ebihalak akár 3,5 cm hosszúak is lehetnek, aranybarna vagy barnásfekete színűek. Gyakran a víztestek alján maradnak. Nem ismert, hogy mennyi idő alatt alakulnak békává.[3][1]
A vörös lista a nem fenyegetett fajok között tartja nyilván. Populációja stabil, több természetvédelmi területen is megtalálható.[4]