Mai cikkünkben a Tudathasadás-ről fogunk beszélni, amely téma az utóbbi időben különösen aktuális. A Tudathasadás téma, amely felkeltette a szakértők és a nagyközönség érdeklődését, vitákat és reflexiókat gerjeszt. Az évek során a Tudathasadás tanulmányozás, elemzés és viták tárgya volt, ami a fontosságának jobb megértéséhez és tudatosításához vezetett. Ebben a cikkben a Tudathasadás különböző aspektusait fogjuk feltárni, eredetétől és fejlődésétől a társadalomra gyakorolt hatásáig és a mai relevanciáig. Ezenkívül a Tudathasadás-ről különböző nézőpontokat és véleményeket fogunk megvizsgálni, azzal a céllal, hogy teljes és gazdagító áttekintést nyújtsunk erről a lenyűgöző témáról.
A tudathasadás (identitás-tudathasadás, önérzet/identitás - hasadás) egy pontatlan, köznapi (idiomatikus) kifejezés, melyet egyaránt használnak a szkizofrénia és a disszociatív személyiségzavar (többszörös személyiség) tünetegyüttesének jelölésére.
Nem lehetséges, hogy egy személy két különálló tudatos entitást fejleszthet ki egyetlen agyában.[1]
A szkizofrénia nem jelent „tudathasadást”.[2]
"A tudat megegyezik az egyetemes lélekkel, és a kisbetűs „tudat vagy lélek” kifejezést általában egyéni lélekként vagy egyéni tudatként fogadják el, bár a valóságban ez oszthatatlan EGY."
Tehát a tudat oszthatatlan egység. "Tudathasadás" alatt inkább arról van szó, hogy a tudatnak nincs egyetlen "énje" , azaz identitása.
Helyesebb tehát , az "Identitáshasadás" ill "identitástudat-hasadás" kifejezés.
Az emberek nem csupán tudatosan hanem öntudatosak is. -A tudósok eltérnek egymástól a tudat és az öntudat közötti különbséget illetően, de itt van egy általános magyarázat: A tudat a testünk és a környezetünk tudatosítása; Az öntudat ennek a tudatnak a felismerése – nemcsak annak megértése, hogy valaki létezik, hanem annak további megértése, hogy tudatában van a létezésének.
Tudatosnak: lenni annyi, mint gondolkodni; Öntudatosnak: lenni annyi, mint felismerni, hogy gondolkodó lény vagy, és gondolkodni a gondolataidon.
Feltehetően az emberi csecsemők tudatosak – észlelik az embereket és a körülöttük lévő dolgokat, és reagálnak rájuk –, de még nem tudatosak önmagukban.
Minden gyermek töredezett önérzettel születik.
Életük első éveiben a csecsemőkben kialakul az "önérzet", az "identitás".
Az "identitáshasadás" nem alakulhat ki teljesen integrált személyiségben. Krónikus trauma kell a normális személyiségfejlődés megzavarásához. Általánosan elfogadott, hogy ennek 6-9 éves kor előtt meg kell történnie. A kisgyermek még nem rendelkezik erős integrációs képességgel, még nem integrált személy.
A 6.életév kritikus az önérzet= identitás kialakulása szempontjából, mivel ekkor érik a prefontális kéreg (Hart & Steele 2010) [3]
https://did-research.org/did/myths
Az identitáshasadásban szenvedő egyének olyan gyermekkori traumát éltek át, amely annyira káros volt a fejlődésükre, hogy soha nem alakult ki koherens önérzetük, azaz identitásuk.
Az "éntudat" egységes marad, az "én vagyok" érzés. Önállóan elkülöníti magát a környezettől, ebben a tekintetben töretlen egész. Viszont a "ki vagyok?" érzése töredezik, ami az identitás hasadását eredményezi.
Ez a fajta "identitászavar" a személy önérzetének megosztott vagy töredezett megértését okozza.
Más néven: "Disszociatív önazonosság (identitás) -zavar", melyet korábban "többszörös személyiségzavarnak" hívtak[4].