Torques
Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Torques lenyűgöző világát. Az eredetétől a mai relevanciájáig elmélyülünk a Torques történetében, fejlődésében és különböző oldalaiban. Különböző megközelítéseken és perspektívákon keresztül elemezzük a hatását különböző területeken, valamint a kortárs társadalomra és kultúrára gyakorolt hatását. Annak érdekében, hogy átfogó és teljes látásmódot kínáljunk, mind a történelmi, mind a jelenlegi vonatkozásokkal foglalkozunk, átfogó áttekintést adva az olvasónak a Torques-ről és a jelenlegi kontextusban való relevanciájáról.
A kelták egyik legfontosabb ékszere a nyakperec, ókori nevén a torques.
Elnevezés
Nevének eredete a latin torqueo (tekerni) szóból származik, utalva az ékszer eredetileg jellemző, tekert formájára.
Fejlődése a státusszimbólumtól a mitológiai ékszerig
Nem kelta eredetű, Perzsiából, és szkíta vagy bronzkori európai sírokból is kerültek elő ilyen ékszerek. A keltáknál az időszámításunk előtt az V. század közepétől fordul elő. A kezdeti időszakban (i.e. V–IV. sz., La Tène-korszak) aranyból készült és komoly művészi értéket képviselt. E korban a torques két vége gazdagon – növényi vagy maszkszerű motívumokkal – díszített. Ez a típus idővel mindenhol feltűnik, ahol felbukkantak a kelták. Funkciója ebben az időszakban a társadalmi státusz jelzése volt, vezetők viselték.
Nép ékszerré sosem vált (bár a későbbiekben bronzból is készítették), mindvégig megmaradt a vezetők, harcosok és előkelő nők ékszerének.
Státuszjelző szerepében a II. század környékén változás következett be, ezen időszaktól lassan a vallási-mitológiai területen tett szert jelentőségre. A változás legfontosabb jele az, hogy e kortól kezdve gyakran tűnik fel az istenek, héroszok szobrain, vagy az őket ábrázoló domborműveken és kultikus üstökön, erősen stilizált formában.
Anyaga, technológia
Míg a kezdetekkor az arany volt az uralkodó fém, később megjelent az ezüst és a nemesfém-ötvözetek (elektron - arany és ezüst ötvözete, végül pedig a bronz. Eredetileg több ágból fonták, később üreges vagy tömör rúdból vagy rudakból készítették, a fent említett, erősen díszített zárógömbbel.
Lelőhelyek
A teljesség igénye nélkül:
- Prága-Zábehlice (Csehország, bronz)
- Trichtingen (Németország, ezüst)
- Waldalgesheim (Németország, arany)
- Filottrano (Olaszország, arany)
- Courtisols (Franciaország, bronz)
Források
- Jan Filip: A kelta civilizáció és öröksége, Gondolat Kiadó, Budapest, 1966
