Tiamin

A mai világban a Tiamin olyan téma, amely minden korosztály és hátterű ember figyelmét felkeltette. Akár a társadalomban betöltött jelentősége, akár a populáris kultúrára gyakorolt ​​hatása, akár a tudományos területen betöltött jelentősége miatt, a Tiamin állandó beszédtéma lett. A technológia fejlődésével és a globalizációval a Tiamin példátlan jelentőségűvé vált, heves vitákat váltva ki, és emberek millióinak érdeklődését világszerte. Ebben a cikkben a Tiamin különböző aspektusait és a mindennapi élet különböző aspektusaira gyakorolt ​​hatását tárjuk fel.

Tiamin
IUPAC-név 3-- 5-(2-hidroxietil)-4-metiltiazolium
Más nevek tiamin; 2--4-metil-tiazolium-5-il]etanol
Kémiai azonosítók
CAS-szám 59-43-8
PubChem 1130
MeSH Thiamine
SMILES
.Cc1c(CCO)sc1Cc2cncnc2N
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C12H17N4OS+
Moláris tömeg 265,356 g/mol
Olvadáspont 248–260 °C (sósavas só)
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A tiamin vagy B1-vitamin vagy aneurin a szénhidrátok, zsírok és alkoholok lebontásához és átalakításához, valamint a szívizom és idegsejtek megfelelő működéséhez szükséges anti-polineuritiszes vitamin. Felnőttek ajánlott napi bevitele kb. 1 mg, fiataloknak, férfiaknak, terhes és szoptató nőknek valamivel több.[1]

Hiánya a piroszőlősav felszaporodását okozza a vérben és a központi idegrendszerben. Ennek következtében szívgyengeség léphet fel, valamint az agysejtek csökkent oxidációja miatt ideggyengeség (neuraszténia) jelentkezhet. Súlyos esetben beri-beri (B1-vitamin hiánybetegség) kialakulása.

Színtelen, vízben jól oldódó, hőre érzékeny, kristályos vegyület. Jellegzetes, csípős illata van. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Tiamin-hidroklorid (Thiamini hydrochloridum) néven hivatalos.

Neve a „kén” jelentésű görög thio- előtagot tartalmazza, mert a bonyolult molekulában egy kénatom is található.

Az aneurin névben az a a görög anti- (αντι, ellen) rövidítése (ui. a B1-vitamint ideggyulladás ellen is adják), a neurin az ideg (νεύρο) szóból származik.[2]

Előfordulása

Fő forrásai: máj, élesztő, hántolatlan rizs, korpás búza, zabliszt, földimogyoró, sertéshús, hüvelyesek, és a legtöbb zöldségfélében is megtalálható (kivéve fehér rizs). Szójabab

Jegyzetek

  1. Tápanyag-beviteli referencia-értékek. Fordította Dr. Bíró György. Budapest: Medicina Könyvkiadó Rt. 2004. 118. o. ISBN 963 242 900 1  
  2. Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 18. o. ISBN 963 8334 96 7  

Források

  • Orvosi lexikon. Főszerkesztő: Dr. Hollán Zsuzsa. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1967. 1 kötet., 162–163. o.  
  • Knoll József: Gyógyszertan: Egyetemi tankönyv. Negyedik, átdolgozott kiadás. Budapest: Medicina Könyvkiadó. 1976. 2 kötet., 633–634. o. ISBN 963 240 021 6  
  • Dr. Otto – Albrecht Neumüller: Römpp vegyészeti lexikon. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. 1984. 4 kötet., 940–941. o. ISBN 963-10-3269-8  
  • Gyógyszerészeti kémia. Szerkesztette: Fülöp Ferenc, Noszál Béla, Szász György, Takácsné Novák Krisztina. Budapest: Semmelweis Kiadó. 2010. 554–560. o. ISBN 978 963 9879 56 0  

Kapcsolódó szócikkek