Ez a cikk a Thévenin-tétel témával foglalkozik, amely a történelem során különböző területeken volt érdeklődés és tanulmányozás tárgya. A Thévenin-tétel eredetétől napjainkig viták, kutatások és viták tárgya volt, így alapvető hivatkozási pont az emberi élet különböző aspektusainak megértéséhez. Egy részletes és szigorú elemzésen keresztül feltárjuk a Thévenin-tétel következményeit és jelentését, valamint relevanciáját a jelenlegi kontextusban. Hasonlóképpen különböző nézőpontokat és megközelítéseket elemeznek, amelyek megvilágítják ezt a széles és sokrétű témát. Igyekszünk tehát egy olyan teljes és gazdagító látásmódot kínálni, amely hozzájárul a Thévenin-tétel minden dimenziójának megismeréséhez és megértéséhez.
A villamosságtanban Thévenin tétele a hálózatanalízisben használt tétel, ami azt mondja ki, hogy két pólus felől, bármely, csak áram- illetve feszültséggenerátorokat és ellenállásokat tartalmazó (tehát lineáris) villamos hálózat helyettesíthető egy valós feszültséggenerátorral (egy ideális feszültséggenerátor és egy vele sorba kapcsolt ellenállás).[1] A tétel nemcsak ellenállásokra, hanem egyetlen frekvenciát tartalmazó váltakozó áramú rendszerek esetén impedanciákra is alkalmazható. A tételt tulajdonképpen Hermann von Helmholtz német mérnök fedezte fel 1853-ban, de Léon Charles Thévenin francia telegráfmérnök nevéhez kötjük, aki 1883-ban fedezte fel újból.
A Thévenin-tétel alkalmazható egyen- és váltóáramú hálózatokra is, azonban váltóáramú hálózatnál figyelembe kell venni az induktív és a kapacitív tagokat is, tehát komplex módon kell számolni.
Példa:
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
1. lépés:
2. lépés:
A Thévenin-féle helyettesítő áramkör konvertálható Norton-helyettesítéssé, a következő módszerrel: