Ma a Thordai János olyan téma, amely a társadalom különböző területein vált jelentőségre. A technológia fejlődésével és a globalizációval a Thordai János az emberek mindennapi életének alapvető elemévé vált. Az egészségre és a jólétre gyakorolt hatásától a munkahelyi és szakmai környezetre gyakorolt hatásig a Thordai János nagy érdeklődést és vitát váltott ki. Ebben a cikkben a Thordai János különböző perspektíváit vizsgáljuk meg, elemezve annak mai világra gyakorolt hatásait és következményeit.
Thordai János | |
Született | 1597? Torda |
Elhunyt | 1636. január 13. Kolozsvár |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása | lelkész, műfordító, pedagógus |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Thordai János, névvariáns: Tordai János (Torda, 1597? – Kolozsvár, 1636. január 13.) unitárius lelkész, fordító, tanár.
Tanulmányait Kolozsvárott, majd Odera-Frankfurtban az egyetemen végezte. 1626-tól a kolozsvári unitárius kollégium tanára, 1634-től Kolozsvár unitárius lelkésze volt. Részt vett a második unitárius énekeskönyv (1632) szerkesztésében, melyben néhány zsoltára és két imádsága is olvasható.
Főműve: Dávid király százötven zsoltárának magyarra fordítása. Bogáthi Fazekas Miklósé után ez volt a második teljes unitárius zsoltárkönyv. Thordai János fordítása költőiségben nem marad el a református Szenczi Molnár Albert híres zsoltárfordítása mögött. Az 1627-ben elkészült zsoltárgyűjtemény akkor nem jelent meg nyomtatásban, de a kéziratot többször lemásolták, és énekeit átvették a későbbi unitárius énekgyűjtemények. Nyomtatásban először csak 1967-ben jelentek meg: Régi Magyar Költők Tára, XVII./4. kötet, 152–391.
Thordai János Epiktétosz első magyar fordítója is. A „jámbor görög filozófusnak szép és igen hasznos, a jó erkölcsről írott kézben hordozó könyvecskéjét” valószínűleg 1628-ban fordította le. „Ez a munka az első magyar nyelvre átültetett antik filozófiai írás, és mint ilyen, a magyar bölcselet történetének egyik nagyon fontos állomása.[1]