Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Thomas Graham életünkre gyakorolt hatását. A Thomas Graham eredetétől a mai napig a kutatók, az akadémikusok és a nagyközönség érdeklődésére számot tartó téma lett. Az évek során a Thomas Graham vitákat, vitákat és különböző nézőpontokat generált, amelyek gazdagították a jelenség megértését. Ezen az átfogó elemzésen keresztül arra törekszünk, hogy megvilágítsuk a Thomas Graham különböző aspektusait, és azt, hogy hogyan alakította életünket különböző szinteken. Ez a cikk teljes útmutató lesz azoknak, akik szeretnének elmélyedni a Thomas Graham lenyűgöző világában, és megérteni annak jelentőségét kortárs társadalmunkban.
Thomas Graham | |
![]() | |
Született | 1805. december 20.[1][2] Glasgow[3][4] |
Elhunyt | 1869. szeptember 11. (63 évesen)[1][2] London[3][4] |
Állampolgársága | brit |
Foglalkozása | |
Tisztsége | Master of the Mint (1855–1869) |
Iskolái | Edinburgh-i Egyetem |
Kitüntetései |
|
![]() | |
Thomas Graham aláírása | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Thomas Graham témájú médiaállományokat. | |
Thomas Graham (Glasgow, 1805. december 20. – London, 1869. szeptember 16.) skót kémikus.
Előbb glasgow-i, utóbb (1837-1855) londoni (University college) tanár volt. Vizsgálatai közül legfontosabbak amelyeket a foszforsavakkal és sóikkal végzett; nagy fontosságúak továbbá kémiai-fizikai vizsgálatai, így a gázdiffuziót (Graham-féle törvény: a gázok diffúzió-sebessége, sűrűségük négyzetgyökével fordítva arányos), a folyadékok dialízisét és ozmózisát behatóan tanulmányozta. A gáz-okklúzióval is foglalkozott. Kimutatta, hogy a palládium nagyon sok hidrogént képes megkötni. Munkái angol folyóiratokban és angol nyelven jelentek meg: terjedelmes tankönyvét (Elements of chemistry) Otto adta ki német nyelven bővítve 3 kötetben 1844-1845-ben. E munka azóta több kiadást is megért: több kémikus (Kopp Zamminer, Buff, Kolbe stb.) egyes részeit újból átdolgozta, mint a kémia terjedelmes kézikönyvét általánosan használták.