Ebben a cikkben a Telipinusz törvényei lenyűgöző világát és a mai társadalomra gyakorolt hatását fogjuk felfedezni. A Telipinusz törvényei téma szakértők és amatőrök figyelmét egyaránt felkeltette, és számos területen és tudományterületen váltott ki vitákat és reflexiókat. A történelem során a Telipinusz törvényei döntő szerepet játszott az események és narratívák alakításában, befolyásolva az emberek egymás közötti interakcióját és az őket körülvevő világ észlelését. Ebben az átfogó elemzésben a Telipinusz törvényei különböző aspektusait és aspektusait vizsgáljuk meg, teljes áttekintést nyújtva, amely lehetővé teszi az olvasó számára, hogy megértse annak fontosságát és relevanciáját ma.
Telipinusz törvénykönyve a Hettita Birodalom első államjogi törvénygyűjteménye. Az i. e. 16. század vége körül keletkezett.
Az óhettita kor belső viszályokkal terhes utolsó évei I. Murszilisz meggyilkolásával ért véget. Utódja Telipinusz (i. e. 16. század vége) lett Karahnuilisz, a trónörökös helyett. Telepinusz minden bizonnyal Murszilisz másodunokahúgának férje, és uralkodásának jogcíme teljesen bizonytalan. A CTH#19 számú ékírásos táblát sokszor „Telepinusz kiáltványa” címen említik, mert nem csak törvények olvashatók rajta, hanem az elődök cselekedeteit is, így részben csatlakozik a korábbi életrajzi dokumentumok vonulatához is. Legfontosabb passzusai a trónöröklés rendjének szabályozása és az, hogy biztosítja az előkelőség – pontosabban a pankusz – jogát arra, hogy az uralkodóházban megesett gyilkosságokat megtorolják.
E jogi szöveg az első, hosszabb időszakot átfogó eseménytörténet is, s így hozzá nyúlnak vissza az Elő-Ázsiában kialakuló történetírás gyökerei. Már nem csak egy uralkodó tetteit beszéli el, mint például az Anittasz-proklamáció (CTH#1), hanem egy tematikus periódust, jelen esetben a királyi hatalom hanyatlásának időszakát.
A törvényekből az ÓKTCh közöl magyar fordításokat a 255-264. oldalon. Az ÓKTCh-ban nem szereplő szövegből:
Eredeti szöveg | Magyarul |
---|---|
ka-ru-u2 mLa-ba-ar-na-aš LUGAL.GAL e-eš-ta na-pa DUMUMEŠ-ŠU ŠEŠMEŠ-ŠU LÚ.MEŠga-e-na-aš-še-eš-ša LUMEŠ ḫa-aš-ša-an-na-aš-ša-aš U3 ERIN2MEŠ-ŠU ta-ru-up-pa-an-te-eš e-še-ir // nu ut-ne-e te-pu e-eš-ta ku-wa-at-ta-aš la-aḫ-ḫa-ma pa-iz-zi nu LÚKUR-an ut-ne-e ku-ut-ta-ni-it tar-aḫ-ḫa-an ḫar-ta // nu ut-ne-e ḫar-ni-in-ki-iš-ki-it nu ut-ne-e ar-ḫa tar-ra-nu-út nu-uš a-ru-na-aš ir-ḫu-uš i-e-it ma-a-na-aš la-aḫ-ḫa-az-ma EGIR-pa-u2-iz-zi-nu DUMUMEŠ-ŠU ku-iš-ša ku-wa-at-ta ut-ne-ne pa-iz-zi // URUḪu-u-piš-na URUTu-u-wa-nu-wa URUNe-na-aš-ša URULa-an-da URUZa-al-la-ra URUPar-šu-ḫa-an-ta URULu-u-uš-na nu ut-ne-e ma-ni-ya-aḫ-hi-eš-ki-ir nu URUDIDLI.ḪI.A GAL.GALTIM ti-it-ti-ya-an-te-eš e-šir | Régen Labarnasz volt a nagykirály. Fiai, testvérei, rokonai, családtagjai és csapatai egységesek voltak. Az ország kevés volt. Akárhová hadba vonult, az ellenség országát erővel legyőzte. Az országokat legyőzte és megfosztotta hatalmuktól. A tengert tette határukká. Amikor visszatért a hadjáratról, mindegyik fia elment valamelyik országba. Hupisznában, Tuvanuvában, Nenasszában, Landában, Callarában, Parszuhantában és Lusznában kormányozták az országot. A nagyvárosok jól ellátottak voltak.[1] |